jambor_laszlo omvk vadasztai_torvenyBüntetés helyett segítség – ez a filozófiája az új vadászati törvénynek. Kibékíthetetlennek látszó ellentétet igyekszik feloldani a jogszabály vadásztársaságok és a hivatásos vadászok között. Jámbor Lászlóval, az Országos Magyar Vadászkamara elnökével beszélgettünk.

 

– Komoly, szakmai módosítások történtek a vadászati törvényben. Bevezették például a tájegységi fővadászok rendszerét. Miért volt szükség egy újabb adminisztrációs szintre?

– Mivel ez egy három pillérű, zárt rendszer, nem ragadhatunk ki egyet ezek közül. Ha sikeres és eredményes vadgazdálkodást akarunk folytatni az országban, akkor annak meg kell teremteni a személyi feltételeit is. A jelenlegi vadásztársasági rendszer rejt magában ellentmondásokat: a társaság elnöke a munkáltatója a hivatásos vadásznak, azonban prioritásaik estenként eltérőek lehetnek.

jambor_laszlo omvk vadasztai_torveny

Jámbor László, az OMVK elnöke

– A vadásztársaságok tagságát alkotó sportvadászok minél több vadászat lehetőséghez szeretnének jutni – ez érthető.

– Valóban, de ez magában hordozza a rövidtávon való gondolkodás veszélyét, míg a hivatásos vadász feladata, a vadgazdálkodás ennél sokkal hosszabb távú gondolkodást igényel. Éppen ezért kezdeményeztük a vadászati törvény olyan módosítását, amely az utóbbi pozíciót, vagyis a hivatásos vadász státuszát megerősíti. A jogszabály most már kimondja, hogy a vadászatra jogosult a területén 4000 hektáronként köteles egy hivatásos vadászt alkalmazni. Ha csak egyetlen hektárral is nagyobb a terület, akkor már kettőt. Emellett új előírás, hogy kötelező a hivatásost 8 órában alkalmazni, egy hivatásos vadász pedig csak egy társaságnál foglalkoztatható.

– A társaságoknak ez komoly terhet jelent majd. Nem tartanak attól, hogy „éhbéren” foglalkoztatnak majd?

– A törvénybe nem kerülhetett bele, ezért kamarai szinten adunk ki hamarosan egy ajánlott hivatásos vadász bértáblát, amely végzettség és tapasztalat szerint differenciál a hivatásos vadászok között. Emellett a jogszabály szigorúan rögzíti a vadász járandóságait: egyenruha, fegyver, lődíj, stb… Ezek között a törvény nem tesz különbséget, mindegyiket a hivatásos vadász rendelkezésére kell bocsátani.

– És ha mégsem?

– Amennyiben a vadászatra jogosult ezek közül akár csak egyet is elmulaszt megadni a hivatásos vadásznak, akkor az egész társaság vadászati jogát felfüggesztik, mindaddig, amíg nem pótolják a hiányosságokat. Úgy gondolom ez jóval komolyabb ösztönző erő, mintha pénzbüntetést alkalmazna a hatóság.

– Mit remélnek a hivatásos állomány helyzetének rendezésétől?

– Vadgazdálkodásunk világviszonylatban is elismert színvonalának megtartása sőt, annak növelése és az előttünk álló számtalan szakmai probléma megoldása hosszú távú gondolkodást igényel, s akkor ez a helyes irány. Lehetnek remek szakmai irányelvek, minisztériumi programok, de ha nincs ott a végeken, aki mindezt szakmai alapon végrehajtsa, előbb utóbb a sportvadászok vadászati lehetőségei fognak szűkülni. A hosszú távú gondolkodásnak érvényt szereznünk, s ezt szolgálja a helyben dolgozó hivatásos vadászok státuszának megerősítése.

– Hogyan illeszkedik a rendszerbe a tájegységi fővadász?

– Az ország vadászterülete 52 vadgazdálkodási tájegységre került felosztásra, amelyek mindegyikében egy fővadász dolgozik. Az ő munkájukat minisztériumi főosztály koordinálja. Feladatuk pedig kettős: segítenek a vadászatra jogosultaknak, tanácsot adnak, együtt gondolkodnak a társaságokkal a felmerülő problémák megoldásán, szakmai támogatást nyújtanak. A másik feladatuk pedig az ellenőrzés.

– De nem kaptak hatósági jogkört a fővadászok.

– Nem, és ezért sokat támadtak minket, pedig ez nagyon fontos része a rendszernek, mert így a tájegységi fővadász nem hatóságként, ellenőrként lép fel a vadászatra jogosultakkal szemben. Ha hatósági jogkört kaptak volna, akkor a fővadászok és a vadászatra jogosultak között nehezen alakulhatna ki a feladatok és problémák együttes megoldására irányuló munkakapcsolat, hiszen minden feltárt hiányosságot azonnal hatóságként kellene kezelniük és a társaságok sem fordulnának hozzájuk bizalommal. Az ellenőrző funkció azonban jelen van a munkájukban, és ezzel a hatóság munkáját segítik. A jogszabályok betartásának ellenőrzése, a szabálytalanságok felkutatása, feltárása és szankcionálása eddig kizárólag a hatóság feladata volt, ám kapacitás hiányában erre nem tudtak jelentős erőforrásokat fordítani. Ezentúl – a hatóságok ezirányú feladatait nem kétségbe vonva, hanem segítve – a tájegységi fővadászok jelzik majd a hatóságnak, ha intézkedniük kell. Így válik teljessé a rendszer, amelyben a hivatásos vadász, a tájegységi fővadász, a vadászatra jogosult és a hatóság együtt dolgozik a fenntartható és eredményes vadgazdálkodásért.