Együttműködési keretmegállapodást kötött a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara. Azt azonban homály fedi, pontosan hogyan is működne együtt a hadsereg és a vadásztársadalom.
A kormány hivatalos tájékoztatása szerint: “Szabó István honvédelmi államtitkár a megállapodás aláírásakor hangsúlyozta: a honvédelem ügye össztársadalmi ügy, s abban mindenkinek feladata van. A megállapodás lehetőséget ad a Magyar Honvédség társadalmi támogatottságának, a katonai pálya – azon belül az önkéntes tartalékos rendszer – ismertségének és népszerűségének, valamint a honvédelmi nevelés és a toborzás hatékonyságának növelésére. A vadászokban természetes szövetségeseket látnak, ezt bizonyítja, hogy már eddig is több területen zajlott velük együttműködés. A most megkötött megállapodás mindezt jogi keretek közé tereli. Az államtitkár három fő együttműködési területet emelt ki a megállapodásból: a már fent említett önkéntes tartalékos rendszer népszerűsítését és támogatását, az ifjúság nevelésének ügyét, amit mindkét szervezet komolyan vesz, s a közös infrastruktúrák, mint például a lőterek kihasználását.”
Az aláíráskor Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke elmondta: mintegy 70 ezer vadász van Magyarországon, s valószínűleg sokan közülük már beléptek az önkéntes tartalékos rendszerbe. A vadászok helyi terepismerete kiváló, ezért már eddig is együttműködtek a rendőrséggel és a hadsereggel. „S mivel az a 70 ezer ember eleve komoly összeget költ fegyverre, nagyon komoly lőgyakorlattal rendelkezik, szenvedélyesen szereti a természetet; ez egy olyan óriási előny az ország védelme szempontjából is, amit hiba lett volna nem kiaknázni.”
Az MTI tudósítás szerint a három együttműködési terület:
– A toborzás segítése, az önkéntes tartalékos rendszer népszerűsítése érdekében a vadászkamara és a védegylet rendezvényein lehetővé teszik a toborzást, továbbá kölcsönösen vállalja a Magyar Honvédség, azon belül az önkéntes tartalékos rendszer népszerűsítését honlapjain, illetve közösségi médiafelületein.
– A honvédelmi nevelés segítésének keretében a vadászkamara és a védegylet vállalja a honvéd kadétprogram népszerűsítését a velük kapcsolatban álló középiskolákban. Az MHP előadót biztosít a két szervezet rendezvényeihez, valamint az Ismerd meg vadászokat elnevezésű ifjúságnevelési programhoz.
– A megállapodás kiképzési célú ingatlanhasználatról szóló része szerint a vadászkamara vállalja, hogy az általa vizsgahelyszínül használt lőterekről kimutatást készít és az információkat megosztja az MHP-val. A védegylet felméri a tagsági körén belül az MH kiképzési céljainak megfelelő vadászházi hasznosítású ingatlanokat. A HM pedig vállalja, hogy biztosítja egyes katonai lőterek ideiglenes és időszakos használatát a vadászkamara és a védegylet tagjai számára.
Kiképzés a vadászházban
Lapunk információi szerint számos kérdés vetődik fel az hadsereg és a vadászok együttműködésével kapcsolatban.
Úgy tudjuk: az aláírást megelőző, egyeztetési időszakban az OMVK részéről az merült fel, az ifjúsági programcsomagban kap helyet a “honvédelmi nevelés”. Ennek ellenére sem az aláírásról, sem a megállapodás valódi tartalmáról nem tájékoztatták az ifjúsági program megalkotásáért összehívott munkacsoportot, nem kérték ki a véleményüket, nem integrálták a meglévő és az OMVK elnöksége által elfogadott oktatási csomagba.
A megállapodás rendelkezik arról is, hogy a vadászattal kapcsolatos rendezvényeken helyet biztosítanak a hadseregnek toborzásra. Ebben viszont semmi újdonság nincs, a legtöbb vadásznapon és minden FeHoVa kiállításon jelen van a honvédség tobrzósátorral. Arról eddig semmiféle adatot nem közöt a minisztérium, hogy ezeken a rendezvényeken hányan jelentkeznek a hadseregbe.
Az aláírt szöveg legrejtélyesebb pontja a “kiképzési célú ingatlanhasználatról” és a lőterek átengedéséről szól.
A védegylet azt vállalta, hogy listát ad a honvédségnek azokról a vadászházakról, amelyek alkalmasak a hadsereg “kiképzési céljainak”. Az egyértelmű: vadászházban, civil területen hivatalos katobai kiképzés – terep- vagy lőgyakorlat –, nem tartható jogszerűen. Ezért megkértük Pechtol Jánost, a Védegylet ügyvezető elnökét, segítsen értelmezni a megállapodás ezen részét.
– A Védegylet célja, hogy hozzájáruljon a haza védelmi képességeinke fokozásához – mondta. – A tartalékos rendszer bemutatása a Kamarához tartozik, mivel a hadseregbe csak egyéni vadászok léphetnek be. A Védegylet azt vállalta, hogy helyet biztosít az érdeklődő vadászok felvilágosítására, oktatására. Ez praktikusan történhet egy vadászházban, ahova elmennek az érdeklődők és honvédség is küld egy tisztet.
Kölcsön lőtér saját helyett
A honvédségi lőterek időszakos átengedése a vadászok részére, ugyancsak furcsa része a megállapodásnak.
Két évvel ezelőtt jelentette be Lázár János, akkori kancelláriaminiszter, hogy a kormány 197 új lőtér építését rendelte el. Ebből 109 a HM sportközpontjaiban kapna helyet. Azonban 2017 óta egyetlen egy új lőteret sem adtak át a kezdeményezés keretében.
Nyár eleji hírek szerint végre kiírták a közbeszerzést a lőterek épületeinek beszerzésére - ám a munkálatok elkezdéséről azóta sincs információ. Ahogy arról sincs: miért csúszik a nagy garral bejelentett projekt immár két éve.
Kétségtelen: több megyei kamarai szervezet számára komoly kihívást jelent a vadásztanfolyamokhoz kapcsolódó fegyverismeretek átadása, lövészetek és a vizsga megtartása megfelelő lőtér hiányában.
A fentiek ismeretében feltételezhető: a kormányzat inkább beengedi a vadászokat a katonai lőtérre, mintsem megvalósítaná a lőtérépítési ígéreteit.
Széchenyi Zsigmond mundérban
A vadászok és a hadsereg együttműködésének ötlete nem újkeletű. Két éve lapunknak adott interjújában Kun Szabó István vezérőrnagy, akkor még, mint miniszteri biztos, kijelentette: “A vadásztársadalom fegyverforgató, rendelkezik a szükséges tudással és önfegyelemmel, és náluk jobban senki nem ismeri a lakókörnyezetük környékét. Én annak örülnék, ha az összes vadász tartalékos katona lenne. Arra buzdítok minden vadászt, hogy lépjenek be a tartalékos rendszerbe.”
Egy éve pedig Bakondi György, miniszterelnöki megbízott kijelentette: "a horvát határon határvadász századok átcsoportosításával megerősítették a védelmet. A rendőrök mellett katonák is szolgálatot teljesítenek, létszámuk szükség esetén tovább növelhető. Mellettük a polgárőrség és vadásztársaságok is segítik a határvédelmet.” Akkor kerestük Bankondit, hogy támassza alá kijelentését, illetve segítsen értelmezni, milyen karhatalmi jogkörei vannak egy vadásznak - választ azonban egyetlen kérdésünkre sem kaptunk. (A határmenti vadásztársaságok azonban cáfolták Bakondi szavait.)
A most tető alá hozott keretmegállapodással kapcsolatban több vadász is nemtetszésének adott hangot. Szerkesztőségünknek jelezték: a vadász és a katona összemosása épp az a folyamat, ami ellen évtizedek óta kűzd a magyar vadásztársadalom.
– Vadászok vagyunk, nem puskás emberek, amiknek most saját, választott vezetőink igyekeznek beállítani bennünket – mondta egyikük. – Évtizedek óta igyeszünk bebizonyítani a társadalomnak, hogy nem fegyvermániás kismaszok vagyunk, akik mindenre lőnek, ami mozog. A rongyosra idézett Széchenyi mondás – “A vadászat: vadűzés és erdőzúgás. De több erdőztúgás.” – is erről szól. Hagyományaink vannak, kultúránk, olyan, amely gyökereiben tér el a hadseregétől. A vadászat társadalmi elfogadottságának növeléséről papolnak, közben meg eladnak minket a hadseregnek.
Mások azt vetették fel: épp azért nem használ a magyar vadásztársadalom (hivatalosan és jogszerűen) éjjellátó berendezést, hőoptikás céltávcsövet, hangtompítót, mert nem akarják, hogy a katonai mentalitás beférkőzzön a katonai felszerelésekkel együtt a vadászatba.
– Persze, van fegyverünk, de nem automata gépkarabélyok és pisztolyok - érvelt egy megyei kamarai tisztviselő. – Egy katona számára a hatékonyság a legfontosabb. A vadászoknak nem. Ha számunkra is mindent felül írna a hatékonyság eszméje, olyan eszközökkel járnánk, és pusztítanánk az erdőt, mint a hadsereg. De ezek nem mi, a vadászok, vagyunk.