Nem a Kamara, hanem az agrártárca kezdeményezte a vadászjegy árának emelését - de a vadászati szervezetek támogatták az elképzelést – mondta lapunknak adott interjújában Jámbor László, az OMVK elnöke.
– Az elmúlt hetekben fellángolt, vadászellenes kirohanások kapcsán a Kamara nem szólalt meg. Mi ennek az oka?
– A magyar vadásztársadalmat, a magyar vadászokat rendszeresen érik kritikák, támadások, vadászatellenes megnyilvánulások. Számos esetben célravezetőbb útnak tűnik, főleg a kisebb médiákban, helyi szinten jelentkező megnyilvánulásokat megválaszolatlanul hagyni, mert legtöbbször az adott ügy kapcsán kirobbanó „nyilatkozatháború” hosszabb távon többet árt a magyar vadászat ügyének, mint amennyit a saját igazunk biztos tudatában rövid távon el tudunk érni. Amennyiben a Rádió1 Balázsék című műsorában elhangzottakra gondol, úgy abban olyan minősíthetetlen hangot és stílust ütöttek meg a műsorvezetők, mely mellett a magyar vadászok érdekképviseletét ellátó Országos Magyar Vadászkamara nem mehetett el szó nélkül. A magyar vadásztársadalom képviseletében nyílt levéllel fordultunk a Rádió1 szerkesztőségéhez és a reggeli adás műsorvezetőihez, annak érdekében, hogy felhívjuk figyelmüket az objektív tájékoztatás fontosságára és arra, hogy távolítsák el a magyar vadászokat becsmérlő, sértő adást. A nyílt levél a héten felkerült a Kamara központi honlapjára és megküldésre került a hazai vadászsajtó számára is. Úgy gondolom, hogy egy ilyen súlyos rágalmakat tartalmazó és széles nyilvánosságot kapó ügyben nem az a fontos, hogy időben mikor reagálunk rá, hanem az, hogy tartalmában megalapozott legyen. A magam részéről – de biztos vagyok benne, hogy az Elnökség is osztja ezirányú véleményemet – maximálisan egyetértek a főtitkár úr által közzétett nyílt levél minden egyes megállapításával.
– Mennyire aggasztó az ASP-járvány? Egyetért a disznóhajtások engedélyezésével?
– Az ASP komoly veszélyforrást jelent mind a magyar vadgazdálkodás, mind pedig az agrárágazat számára. Az Országos Magyar Vadászkamara ennek megfelelően kezeli ezt a kérdést. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk dr. Bognár Lajos országos főállatorvos úrral, valamint Nemes Imre elnökhelyettes úrral, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Országos Járványvédelmi Központjának vezetőjével. Bajdik Péter főtitkár úr személyében részt veszünk a Nemzeti Afrikai Sertéspestis Szakértői Csoport ülésein. Az ASP-el kapcsolatos aktuális ügyekről tájékoztatjuk területi szervezeteinket és a tőlük származó információkat folyamatosan eljuttatjuk a hatóságokhoz. Arról, hogy az ASP-el kapcsolatban a vadászok és a vadgazdálkodásra jogosultak érdekében az OMVK milyen munkát végzett és annak mik az eredményei honlapunkon részletesen beszámoltunk, ezért ezzel itt nem kívánok foglalkozni. A kamara az említett munkacsoport ülésén támogatta a vadászatra jogosultakat sújtó az ASP-el összefüggő állategészségügyi korlátozások feloldását, így egyetértek azokkal a határozati javaslatokkal, melyek a vaddisznó társas vadászat kapcsán megfogalmazásra kerültek. Véleményem szerint a téli időszakban megtartott, eredményes vaddisznó hajtások hatékony eszközei az állománycsökkentésnek, melyre járványügyi szempontból is vitathatatlanul szükség van.
– Miért van szükség a vadászjegy árának emelésére? Miért nem kezdeményeztétek a vadászengedélyek árának emelését is?
– A vadászjegy árának emelését eredendően nem a Kamara kezdeményezte, hanem a Földművelésügyi Minisztérium a Vtv. módosításával kapcsolatos csomagba ültetve. Az OMVK és az OMVV megkapta véleményezésre a rendeletet és közös elnökségi ülésén támogatta annak ilyen irányú módosítását. Akkor az emelésre nem került sor, az idén azonban több minisztériumi egyeztetést követően a vadászjegy árának emelésével kapcsolatos miniszteri rendeletet az Agrárminisztérium módosítja.
Ezzel kapcsolatban – ellentétben a vadászati bulvár médiákban folyamatosan megfelelő véleményekkel – a tisztánlátás érdekében megkívánom jegyezni, hogy a kamarának, mint szervezetnek nincs szüksége a rendelkezésére álló források további bővítésére. Azzal, hogy a korábbi időszakhoz viszonyítottan a vadászjegy árának teljes összege a kamaránál marad, továbbá, hogy a vadászati engedélyekből befolyó összegek ugyancsak a kamarát illetik, rendezni tudtuk területi szervezeteink anyagi helyzetét és forrást tudtunk képezni a kiemelt kamarai célok finanszírozására is. Ezek a bevételek fedezetet biztosítanak az Országos Központ többletfeladatok miatt megnövekedett költségvetésének finanszírozására is. A vadászjegy áremelésre – mint ahogy azt már több alkalommal megpróbáltuk tudatosítani az érintettekkel – azért van szükség, hogy az Országos Vadgazdálkodási Alapot megfelelő nagyságrendben működtetni tudjuk. Az emelés teljes összege ebbe az alapba kerül.
A vadászati engedélyek emelése nehezen indokolható, hiszen a külföldről hazánkba érkező vadászok időarányosan eddig is nagyságrenddel magasabb összeget (a vadászati engedély éves díja százezer forint) fizettek vadászatra feljogosító dokumentumért.
– A legutóbbi elnökségi ülésen azt mondta: jelentősen kevesebb pályázat érkezett idén, mint tavaly. Mi lehet ennek az oka? Hogy állnak a tavalyi pályázatok ellenőrzései?
– Az online rendszer előnyeinek köszönhetően a formai hibás pályázatok száma, aránya jóval kevesebb lesz idén. Az összes támogatási igény idén mintegy 575 millió forint, míg a tavalyi pályázatokra a Kamara elnöksége 480 millió forintot tudott folyósítani. Azt gondolom, hogy január végén az elnökség hasonló nagyságrendben tud szerződést kötni a támogatásban részesített vadászatra jogosultakkal.
A számok elsősorban a várakozásainkhoz mérten valóban kisebbek. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: a vadgazdálkodás forráshiányos ágazat, erre több jogosult is felhívta a figyelmünket. Vagyis azok közül, akik tavaly „kipályázták” magukat, sokan nem adtak be pályázatot vagy messze nem annyit, mint tavaly. Ennek alapvetően három oka van: egyrészt többen szembe találkoztak azzal, hogy nem csak „ingyen pénzről” van szó, hanem valódi megvalósítás kell, így vagy megvalósítják a pályázati vállalásokat vagy visszafizetik a támogatási összeget. A második, hogy nem minden évben tudnak annyi önerőt befektetni, mint tették azt az előző évben. A harmadik pedig, hogy aki előző évben beszerezte a szükséges eszközöket (pl.: csapdapark közel 1,5 millió Ft értékben) az egyáltalán nem biztos, hogy idén is ilyen volumenre pályázott.
Lehetséges okként felmerülhet az online rendszertől való idegenkedés, a nagyrészt változatlan célterületek, a beárazott támogatható elemek akár együttes hatásának eredménye. Ugyanakkor álláspontom szerint nincs ok keseregni, hiszen a vállalt önerővel együtt legkevesebb 6-700 millió forintos vadgazdálkodási fejlesztés megvalósulására kerül sor országosan, ráadásul az OVVB által hangsúlyosabbnak tekintett célterületekre a várakozásoknak megfelelően több pályázat érkezett, mint tavaly. Ennek eredőjeként a szakmai tartalom minőségileg javult.
A tavalyi pályázatok ellenőrzésével kapcsolatban a Kamara különböző testületei úgy döntöttek, hogy valamennyi pályázat megvalósítása ellenőrzésre kerül egyrészt a megküldött beszámolók, másrészt a fejlesztések, beavatkozások terepi megtekintése alapján. Ennek alapját a Kamara Elnöksége által elfogadott Ellenőrzési Szabályzat jelenti, mely megtalálható a honlapunkon. Az ellenőrzések elsődleges felelősei a megyei szervezetek felügyelő bizottságai, az ellenőrzések az előzetes ütemezések szerint zajlanak, melyről jövő év elején kapunk részletesebb képet a területi szervezeteinktől. Meggyőződésem, hogy a későbbi pályázati kiírások összeállításához a legértékesebb tapasztalatokat a terepi ellenőrzések és a jogosultakkal való személyes találkozók szolgáltatják.
– A Vadgazdálkodási Alap a társaságokat segíti, de az egyéni vadászok fizetik. Az egyéni vadászok jelentős része nem társasági tag, ha vadásznak egy társaság területén, még az elhibázott lövésért is fizetniük kell. Ezért érzik sokan tisztességtelennek, hogy még a vadászjegy áremeléséből is a társaságokat támogassák. Jogosnak tartja ezt?
– Elnézést, hogy keményen fogalmazok, de ez egy folyamatosan felmerülő megítélésem szerint demagóg kérdés felvetés. A magyar vadgazdálkodás színvonala, annak jövőbeni alakulása, az ezzel szorosan összefüggő vadászati lehetőségek, azok bővülése mindannyiunk közös ügye, függetlenül attól, hogy társasági tag-e valaki. Jelenleg az Országos Magyar Vadászkamara, mint köztestület rendelkezik olyan forrásokkal, melyeket a vadászat és vadgazdálkodás feltételinek javítására fordíthat, amit többek között az Országos Vadgazdálkodási Alap létrehozásával és működtetésével meg is tesz. Kérdezem, mennyivel lenne jobb, ha az állam a vadászjegy árának 50 %-át a korábbi gyakorlatnak megfelelően elvonná, s abból maga hozna létre vadgazdálkodási alapot, vagy a szóban forgó összeg eltűnne a minisztérium költségvetésében?
– Bár mindenki nagyon dicséri hivatalosan a tájegységi vadászok rendszerét, háttérbeszélgetéseken mindenhol azt mondják: valódi feladat és jogkör nélkül a tájegységi fővadászok légüres térben vannak, nem igazán tudnak tenni érdemben semmit. Lehet ezen változtatni?
– Megítélésem szerint a Vtv. módosításának szakmai szempontból egyik legjelentősebb eleme a tájegységi vadgazdálkodás rendszerének bevezetése és ehhez kapcsolódóan a tájegységi fővadászok státuszának létrehozása. Hosszú távon ez a rendszer mindenképpen a vadgazdálkodás színvonalának javítását szolgálja és összekötő kapocs lehet a döntően civil szervezetként működő vadászatra jogosultak és a vadászati hatóság között. Számtalan olyan feladatot rögzít számukra a jogszabály, melyek végrehajtásával már ma is jelentős mértékben segítik a vadászatra jogosultak munkáját, illetve költséget takarítanak meg számukra (pl.: üzemtervek összeállítása). A rendszer az Agrárminisztérium keretében Bajdik Péternek az OMVK jelenlegi főtitkárának hathatós közreműködésével jött létre, s őszintén meg kell vallani, hogy az államigazgatási működés kötöttségei miatt vannak bizonyos problémák. De hangsúlyozni szeretném, hogy ezek nem kérdőjelezhetik meg azt, hogy a tájegységi rendszer létrehozása helyes volt és még egyszer hangsúlyozom, hogy ebben az irányítási struktúrában is elévülhetetlen érdemeik vannak a kamara, a védegylet és a vadászatra jogosultak munkájának segítésében. Kormányzati döntés függvénye, hogy a szervezeti struktúra a jövőben változik-e, ebbe a kamarának nincs beleszólása.
– A Védegylet elnökségi ülésén megfogalmazott, 2019-es tevékenységi lista azt jelzi, hogy az OMVV önálló életre kelt, a Kamarával párhuzamosan kezd dolgozni. Ideális-e, hogy a két szervezet nem hangolja össze a tevékenységét? Mennyire jelentenek egymásnak konkurenciát?
– Határozottan ki szeretném jelenteni, hogy az OMVV a kamarának nem konkurenciája, hanem a legfontosabb stratégiai partnere. Az, hogy a kamara központi apparátusa Hatvanba költözött az, hogy a korábban egy személy által irányított apparátus különvált nem azt jelenti, hogy – mint ahogy különböző személyes érdekek által vezérelve egyesek beállítani szeretnék – a két szervezet szembefordult egymással, s mint ahogy a kérdés felvetésben is megfogalmazásra került, konkurenciát jelentenének egymásnak. A sors úgy hozta, hogy a nagy múltú Országos Magyar Vadászati Védegylet, mint civil szervezet mellett 1997-ben törvénnyel létrehozták a köztestületként működő Országos Magyar Vadászkamarát. Már csak jogi státuszuknál fogva is mások feladataik és természetesen anyagi lehetőségeik is. Ugyanakkor megyei szinten nagyon sok a személyi összefonódás, amit jónak tartok és az ebből származó előnyöket továbbra is ki kell használni. Az országos vezetés szintjén is hasonló a helyzet, hiszen az OMVK elnökségének jelentős része egyben az OMVV területi tagszervezeteinek vezetői tisztségét is ellátja. Ennek következtében gyakorlatilag az országos vezetésben is megvan a szervezetek közötti közvetlen kapcsolat. Azt pedig, hogy a védegylet legutóbbi elnökségi ülésén egy konkrét programot határozott meg maga számára üdvözöljük, s amennyiben végrehajtásához a kamara segítségét igénylik, arra maximálisan számíthatnak.
– Milyen jogszabályi változásokra kell készülni 2019-re?
– Az Országos Magyar Vadászkamara a szakmai jogszabályok vonatkozásában mindössze a vizsgarendelet módosítását kezdeményezte, ami várhatóan rövidesen realizálásra kerül.
– Hol tart a Világkiállítás szervezése, előkészítése?
– A Világkiállítás vonatkozásában egy szakasz lezárult, s a nemrég megjelent kormányhatározatokkal (kormánybiztos kinevezése, előkészítéssel kapcsolatos egyes feladatok) új szakaszba lépett. A Világkiállítással kapcsolatos kamarai feladatok ennek kapcsán véglegesítés előtt állnak, azokról a későbbiekben tudok beszámolni. Részletes és hiteles információkért javaslom, hogy forduljon a nemrég kinevezett kormánybiztoshoz.
– Együttműködési megállapodást írtak alá a Visegrádi Négyek vadászkamarái. Mit tartalmaz ez?
– A V4-ek tagországainak vadgazdálkodási adottságai, vadászati hagyományai és kultúrája rendkívül közel áll egymáshoz. Ebből eredően a felmerülő szakmai problémák döntő többsége is közös. Hogy csak néhányat említsek közülük: az apróvad élőhelyfeltételeinek folyamatos romlása, az ASP, a nagyragadozó kérdés, a mezőgazdasági vadkárok kezelésének kérdése, a vad belterületen történő megjelenése és annak következményei, a vadászat társadalmi elfogadottságának helyzete, és még folytathatnám hosszan a sort. Szlovák és cseh vadász barátainkkal már hosszú évekre visszanyúló kapcsolatunk van, s most csatlakozott ehhez a körhöz Lengyelország is. A CIC megalakulásának 90. évfordulója alkalmából tartott ünnepségsorozat keretében Tótmegyeren került sor a négy ország vadászati érdekképviseleti szervezeteinek jövőbeni együttműködését rögzítő dokumentum aláírására, melyben kinyilvánítottuk szándékunkat a folyamatos párbeszédre és konzultációra az előttünk álló feladatok eredményes megoldása érdekében.
