A számoknak nem barátja, de bármikor beismeri, ha másoknak jobb megoldása akad egy problémára – Szabó Rebekával, a Párbeszéd Magyarországért volt országgyűlési képviselőjével, Zugló alpolgármesterével beszélgettünk vadászatról, kutyákról és vaddisznókról.

– Nehezen jött össze ez az interjú.

– Így van. Egy korábbi blogbejegyzésében meglehetősen igazságtalanul azzal vádolt, hogy csak azért foglalkozom a kutyák lelövésével, mert hangulatot szeretnék kelteni és politikai haszonszerzés a célom. Tette mindezt azért, mert nem válaszoltam néhány napon belül a megkeresésére, valamint később sem korrigálta ezt a megjegyzését, noha én több ízben is kerestem.

– Másnak azért adott interjút amikor feljelentést tett a Nimródban megjelent, inkriminált szöveggel kapcsolatban. Milyen szankcióval lenne elégedett?

– Ebben a helyzetben mindenképpen nyomtatásban kell korrigálnia az újságnak azt, ami megjelent. Fontosnak tartanám, hogy még egy vadászmagazinban se jelenlenek meg ilyen cikkek.

– A lap azonnal kiadott egy közleményt, amelyben elnézést kért a megjelentekért, valamint ígéretet tettek arra, hogy a következő lapszámban is megjelentetik a helyreigazítást.

– Ez elégséges válasz. Azt pedig, aki ezt az a cikket írta, érdemes lenne megkérni, hogy tartózkodjon a jövőben a hasonlóktól.

– Szintén a lap közlése szerint a szerzőt egy évre eltiltották a publikálástól.

– A feljelentést egyébként áthelyezték az egyik kerületi ügyészségre. Ezzel párhuzamosan a Nemzeti Médiahatósághoz is tettem egy bejelentést az üggyel kapcsolatban. A hivatal azt válaszolta, hogy nincs joguk eljárni, mivel a felvetett probléma nem tartozik a hatáskörükbe. Kereshetném még a lapkiadók egyesületét vagy az újságíró szervezeteket, de épp a lap reagálása miatt nem megyek tovább. Az volt a szempontom, hogy ne maradjon válasz nélkül az írás.

– A már hivatkozott interjúban azt is mondta: "a vadászok és a vadászat, mint tevékenység magas szinten van képviselve a kormányban, ez pedig az egész ágazatnak a szabályozásában, működésében is megnyilvánul", illetve "a vadászatot a miniszterelnök-helyettes beviszi a politikai munkájába". Mondana erre példát?

– Ez a személyes véleményem és benyomásom. A miniszterelnök-helyettes az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, így a Nimród kiadójának vezetője. Az állatvédelmi törvény módosítását is Semjén Zsolt nevében nyújtották be az országgyűlésnek. Ezt utóbb kénytelen voltak visszavonni, hiszen az állatvédő szervezetek kiborultak, mivel ugyan egyeztettek velük, de a véleményüket nem vették figyelembe, valamint volt a javaslatban néhány, számukra felháborító dolog. Nem megy igazán jól az egyeztetés a civilekkel. Viszont Semjén Zsolt sokszor exponálja magát vadászati kérdésekben. Emellett ismerjük jól azt a gyakorlatot, amikor magas rangú állami tisztviselők elmennek vadászni és ott beszélik meg a dolgokat. Persze mindenkinek olyan hobbija van, amilyet szeretne, de mégsem az együtt biciklizás az elterjedt ezekben a körökben.

– Az említett állatvédelmi törvény-módosítás azért Semjén Zsolt nevében került a parlament elé, mert miniszterelnök-helyettesként ő jegyez minden kormányzati előterjesztést.

– Világos, és ez csak egy uniós jogharmonizáció lett volna. De Semjén elég sokszor nyilatkozik ezekben a témákban, ez keretezi a tevékenységét.

– Az együtt vadászgatásról korábban is hasonlókat mondott: "a magasabb hivatali tisztséget betöltő politikusok elmennek együtt vadászgatni …  közügyekre vonatkozó döntéseknek nem ilyen vadászatokon kellene megszületniük." Miért gondolja ezt? Tanúja volt? Vett részt valaha ilyen vadászaton?

– Természetesen nem. Ez a szubjektív véleményem. Az ember hall egyet s mást. Hallottam már cégvezetőtől, hogy ő nem nagyon szeret vadászni, de kénytelen elmenni, mert ott köttetnek meg olyan üzletek, amelyeket nem ilyen eseményeken kellene megkötni. Én nem állítom, hogy ezért a vadászok vagy a vadászat lenne a hibás, de összefonódik vele. Emlékszünk, amikor nem sokkal a 2010-es választások után Lázár János jelent meg nem tudom hány tucat lelőtt fácán kellős közepén mosolyogva. Nem egyedülálló, hogy magas rangú kormányhivatalnokok vadászaton szeretik exponálni magukat.

– Azt azért tegyük hozzá, hogy nem Lázár János tette közzé azokat a képeket, hanem a vadászat egyik résztvevője. De térjünk vissza még a döntéshozó vadászatokhoz. Lázár és Semjén egyformán vadásznak. Az irodájuk a parlament egyazon folyosóján van. Nem életszerűbb, hogy inkább átszaladnak egymás irodájába megvitatni egy döntést, minthogy vadászaton suskusolni?

– De itt nem arról van szó, hogy Lázár vagy Semjén mikor beszél egymással.

– "Magasabb hivatali tisztséget betöltő politikusokról" beszélt korábban és most is. Ön említette név szerint Lázár Jánost.

– Így van, de nyilván nem kizárólag róluk van szó, hanem az üzleti élet szereplőiről is. Ezek a közös vadászatok, ahová elviszik azokat az üzleti köröket, akikkel a különböző sötét üzleteiket megbeszélik – ez nem tisztességes dolog. Önmagában a vadászat nem törvénytelen dolog, de ettől lehet ellenszenves, hogy politikusok halomra lövöldözzék az erdő állatait, és előnyt biztosítsanak bizony ágazatnak, pusztán azért, mert ez az ő hobbijuk. Természetes dolog az erdőben található dolgok hasznosítása és a vadat is ide sorolhatjuk, de a vadászat egy nagyon jó üzlet, a vadászatból pénz van, a vadállomány nem véletlenül akkora amekkora - nem kell naívnak lennünk ebben a tekintetben.

– Naívnak bizonyosan nem kell lenni. Ön korrupt fideszes vadászokról és vadászatról beszél – ez politika, politikusként nyilatkozik.

– Én politikus vagyok.

– Úgy tűnik, hogy nem szakmai, hanem politikai alapon ítéli meg a vadászatot.

– Nem tudom, hogy ez hol válik el. Nyilván, ha van egy vadász Somogy megyében, aki időnként megy és lelő megengedett számú állatot és reggel beírja magát a kis könyvbe – vele szemben nem fogok politikai véleményt megfogalmazni, ha végzi a munkáját, és nem lő le közben kutyát. Akkor nekem ez így rendben van, amellett, hogy én nem vadásznék. De a politikusok vadászata kapcsán politikai véleményt fogok megfogalmazni.

– Azt nem tudom politikai véleményként értékelni, amit most és korábban is mondott: "a vadászat nagyon jövedelmező ágazat, akik vadászni akarnak, fizetnek ezért, hatalmas éves bevétel esik a vadászterületekre." Mekkora ez a hatalmas éves bevétel?

– Tőlem most ne várjon számokat. Ennek utána lehet nézni, legutóbb utána is olvastam.

– Mire alapozza, hogy a vadásztársaságok hatalmas bevételre tesznek szert és nagyon jövedelmező ágazat?

– Korábban ennek utána olvastam a vadászati statisztikáknak, amelyeket bárki meg tud nézni.

– Kétségtelen, mi is megtettük: tavaly nagyjából 22,2 milliárd forint volt a vadászatra jogosultak összes bevétele és 21 milliárd körüli a kiadásuk. Vagyis 1,3 milliárd volt az adózás előtti nyeresége a vadászatra jogosultaknak összesen. Ez egymilliónál is kevesebb lenne átlagban vadásztársaságonként - ami persze félre vezető lenne, hisz akadnak nyereséges és nagyon veszteséges társaságok is. Ezt nevezi "nagyon jövedelmező ágazatnak"?

– Igen. Én konkrétan egy vadászterületre emlékszem, ahol ennél jóval nagyobb volt a bevétel. Maga az ágazat nagyon jövedelmező, hogy pontosan mennyi bevétel esik egy-egy emberre, azt nyilván ők el tudják dönteni. Nagyon sok sport- és hobbivadász van, akik nem azért vadásznak, mert nekik ez pénzt hoz. Sőt, aki el akar menni vadászni, az fizet ezért.

– Így van. Ezek meg is jelennek a bevételi oldalon. A vadászat ágazati szinten nagyjából 5 százalékos bruttó nyereséget termel.

– Valami miatt mégis nagyon sokan vadásznak és nagyon sokan vágynak arra, hogy vadásszanak, ez rendkívül elterjedt tevékenység politikai körökben. Szerintem fölösleges ezekről a számokról vitatkozni. Nyilván érdekes lenne összehasonlítani más ágazatokkal, hogy máshol mekkora a nyereség. De tudom, hogy a vadászati felszerelések nem olcsók, a vadászok pedig sokat fizetnek, hogy részt vehessenek vadászatokon. Jönnek a külföldi vadászok, akik kilövik a mi szarvasainkat és madarainak. Nyilván azért csinálják, mert megéri nekik, és van ez a furcsa vágy emberekben, akik azt gondolják, hogy minél nagyobb szarvast lőnek le, annál büszkébbek lehetnek magukra.

– Ha jól értem, hogy nem sikerült alátámasztani ezt a "hatalmas éves bevétel" kezdetű kijelentést.

– Ön is elismerte, hogy vannak olyan területek, amelyek nagyon nyereségesek, és bizonyára vannak olyan társaságok, amelyek nem működnek jól. Soha nem állítottam, hogy én profi vagyok a vadászszakmában.

– Mégis ilyen kijelentéseket tesz.

– Igen, mert épp az egyik beadványom kapcsán ezt olvastam.

– Azt is állítja: "szándékosan túltartják a vadállományt", "nem lenne olyan poén a vadászat, ha napokig kéne ücsörögni, hogy egy szarvasbika feltűnjön". Ön szerint a vadászat poén?

– A vadászat szórakozás, kedvtelés, amit élvezetből csinálnak a vadászok, nem azért mert muszáj. A vadállomány túltartása nagyon régóta probléma, ezzel még az eredeti szakmámban, ökológusként, természetvédőként szembesültem. 

– Azt tudja, mennyi vaddisznót lőttek tavaly Magyarországon?

– Nem, és hiába kérdez tőlem vadászati statisztikát, nem fogok tudni számokat mondani. Nem ez a dolgom. Érti?

– Nem igazán. Sűrűn és előszeretettel nyilatkozik vadászatról…

– Nem olyan sűrűn, csak ha kérdeznek.

– Azért kérdezem, hogy világosak legyenek azok a szakmai érvek, tények, amelyek alapján a véleményét megfogalmazza.

– Nézze, nekem nem dolgom, hogy megnézzem hány hektár erdőben pontosan mennyi vadkár, vadrágás van. Én tendenciákról beszélek. Szerintem Lázár János sem tudja megmondani, hány vaddisznót lőttek 2016-ban. De lehet, hogy tudja.

– Nem emlékszem, Lázár János mikor nyilatkozott utoljára vadászati kérdésekben.

– Nyilatkozik ő sok más dologról. De én nem vadászati szakmai kérdésekről nyilatkozom, Tendenciákat mondok. A vadászok is panaszkodnak a vadkárra, hiszen nekik kell kifizetniük. De miért van vadkár, miért mennek be a vaddisznók a lakott területekre. Lehet azt mondani, hogy túl sok a vaddisznó, és azt is, ami egy általánosabb, természetvédelmi probléma, hogy túl kevés az erdő, túl kevés az élőhely. Arányosan lehet, hogy mégis csak túltartott ez a vadállomány. Ez nem változott az elmúlt évtizedekben azon visszajelzések alapján, amelyeket a természetvédőktől kapok. Rendszeresen beszámolnak arról, hogy a természetes élőhelyekben is károkat okoznak ezek az állatok, és az erdőfelújításoknál is komoly a probléma. Ezt nyilván be lehetne állítani egy optimális mennyiségre, de amiatt, hogy jóval régebben kipusztítottuk az összes nagytestű ragadozót, az őzeket, szarvasokat, vaddisznókat csak az ember vadássza.

– Ha jól értem, akkor azt gondolja, hogy a természet a vadászok nélkül képes lenne szabályozni az ökoszisztémát optimálisan?

– Nem ezt mondtam. Az, hogy mennyi vad van egy erdőben, azt meghatározza az etetés, az, mennyi plusz forrást biztosítunk az állatoknak. Nem gondolom, hogy jó dolog hagyni éhen halni az állatokat – mielőtt erre gondol. De hosszabb távon be lehetne állítani egy alacsonyabb számot, ha ez lenne a cél. Ha nem akarnák, hogy ennyi vadkár legyen. De ha alacsonyabb lenne a vadlétszám, akkor nem lenne annyi kilőhető állat.

– Vagyis ön szerint a magas vadlétszám a magas vadkár ellenére érdeke a vadászoknak. Tudja, tavaly mennyi pénzt fizettek ki a vadászatra jogosultak vadkár miatt?

– Nyugodtan mondja ezeket az összegeket, mert nem ismerem a vadászati statisztika számait.

– Tavaly 2,5 milliárd forintot fizettek ki vadkár miatt. Azt gondolja, hogy ez megéri a vadászoknak.

– Azt.

– Miközben a bruttó nyereségük csak 1,3 milliárd volt.

– Ezzel azt akarja sugallni, hogy szegény vadászok áldozatok, akik azért küzdenek, hogy ne legyen annyi vadkár és ez az egész csak azért zajlik.

– Én nem szeretnék semmit sugallni. Ön a vadászattal, mint szakmával kapcsolatban számos kijelentést tett. Még mindig azt szeretném megtudni, hogy a kijelentéseit mire alapozza. Az állítása: a vadászok szándékosan túltartják a vadállományt. Minthogy jelezte, tényszámokat ne kérdezzek, elmondom: tavaly vaddisznóból 143 ezret lőttek. Átlagban az év minden napjának minden órájában 16-ot. Ön szerint ez kevés.

– Nem, nem tűnik kevésnek.

– A vaddisznó hatalmas károkat okoz, komoly kihívást jelent a vadász-szakmának már csak kordában tartani is az állományt. Mi lehet a megoldás?

– Ez egy jó kérdés. Nem tudom, hogy az Országos Magyar Vadászati Védegylet foglalkozik-e ezzel, de feltételezem. De akkor lehet, hogy ezzel kellene foglalkozni, le kellene ülni vadászoknak, természetvédőknek, biológusoknak és erre kellene kidolgozni valamilyen stratégiát. Én ezt most biztos nem fogom tudni megoldani.

– Nem a Védegylet a vadászat ágazati irányítója, az az agrártárca és a kamara, ahol ezekben a hónapokban dolgoznak ki egy tíz éves, nagyvadgyérítési programot.

– Az a kérdés számomra, hogy a nagyvadgyérítés vége a kilövés lesz, vagy meg lehet fogni valahogy máshogy is az állományt.

– Hogyan?

– Meg kell nézni, hogy mik azok a feltételek és tényezők, amelyek a vaddisznó túlszaporodását okozzák. A téli táplálás vagy milyen egyéb tényezők vannak emögött. Ezek a folyamatok elég összetettek, nyilván nem egy ember fogja megmondani, hogy mi erre a megoldás. De akkor valóban erre kell valamilyen megoldást találni. Abban nem vagyok biztos, hogy csővégi megoldás kell.

– Milyen más megoldást tudna elképzelni?

– Valami mást. Honnan keres elég élelmet ez a sok vaddisznó? Hogyan lehet megakadályozni, hogy az élelemforrásokhoz hozzájussanak. Egy terület eltartóképességét ezek a források határozzák meg.

– Megint számokkal kapcsolatos kérdések következnek.

– Látom, ragaszkodik hozzá, hogy számokat kérdezzen tőlem.

– Kénytelen vagyok. Azt gondolom, hogy ezek a tények alapozhatják meg az álláspontját. Azt nyilatkozta korábban, hogy "a vadászok kutyákat és nagyon sok macskát is kilőnek." Mennyit?

– Erre újfent vadászati statisztikák állnak rendelkezésre, amelyben sok ezres, sőt tízezres számok szerepelnek. De nem fogok fejből számokat idézni.

– Tavaly 4300 kutyát és 6200 macskát lőttek.

– Sok. Ez mindenképpen sok.

– Hogy kerül a kutya az erdőbe? Ott terem?

– Nagyon vicces kérdés, értékelem. A kutya egy háziasított állat, így felbukkanásuk bárhol, az az emberi tevékenységre vezethető vissza. Kutya többféle képpen kerülhet az erdőbe: egyrészt vagy ott sétáltatja valaki, vagy kóbor kutyaként oda barangol. A kóbor kutya az, aminek nincs gazdája.

– Akkor a kóbor kutya mégiscsak a fán terem.

– Nem. A szerencsétlen mindenféleképp az emberi felelőtlenség következtében lesz kóbor. Vagy azért mert valaki kidobta, vagy azért, mert egy szintén gazdátlan kutya kölyke. Van olyan kóbor kutya, akinek sosem volt gazdája, de ez is az emberi felelőtlenség következménye.

– Tavaly vadászok 4300 kutyát lőttek ki. Ebből nagyjából 3-nak lett médiavisszhangja.

– Nem lesz minden kilőtt kutyából sajtóhír. De ha elolvassa a különböző fórumokat, amelyek állatvédelemmel foglalkoznak, akkor látni fogja, hogy nagyon sok olyan kutyakilövés van, ahol panaszkodnak az érintettek. De nem mindenki fordul a sajtóhoz. Az, hogy hány eset került a sajtóba, nem jelenti azt, hogy csak ennyi esetben volt gazdája a kilőtt kutyának.

– Olyanról hallott valaha, hogy pórázon lévő kutyát lőtt volna le vadász?

– Rövid pórázon lévőt semmiképpen sem. Én pontosan tudom, hogy póráz nélkül kutyát sétáltatni ezeken a területeken nem lehet. Az más kérdés, hogy szerintem ez nem életszerű.

– Kutyalövés esetén gazdát valaha felelősségre vontak?

– Igen, hallottam már ilyet.

– Az említett 3 esetben a vadászt felelősségre is vonták.

– Én úgy tudom, hogy a gazdát is. A legutóbbi esetben a gazda is kapott valamilyen határozatot, hogy szabálysértést követett el.

– Vagyis kapott róla papírt. Komoly szankció.

– Ő már kapott komoly szankciót, hiszen lelőtték a kutyáját.

– Ön is pontosan tudja, hogy az nem szankció.

– Nem a jogszabályok által meghatározott szankció, de amikor egy hatóság eljár, akkor azt is mérlegeli, hogy annak a szerencsétlen embernek megölték a kutyát, totálisan illegálisan. Mint szankció, mint büntetés ez nem létezik. Ha rossz helyen parkol az autójával, maximum büntetést kap, de nem robbantják fel az autóját ott helyben.

– Az autó a tilosban nem nagyon okoz kárt.

– Dehogynem, balesetveszélyt okoz, elképesztő helyeken tudnak emberek parkolni.

– Ki téríti meg a kóbor kutyák okozta károkat a vadászatra jogosultaknak?

– Lehetne intézkedni, hogy ne legyen ennyi kóbor kutya. Egy felelős minisztériumnak foglalkoznia kellene ezzel. Tudtommal sehol nem térítik meg a kóbor kutyák által okozott kárt. Ha egy kóbor kutya megharap valakit, akkor azt ki fogja kifizetni, ki fog kompenzációt adni? Ne legyenek kóbor kutyák. Ez egy nagyon fontos állami feladat lenne. Erre is javaslatot tettem. Mi nem a csővégi megoldásoknak vagyunk a hívei. Minden egyes problémánál meg kell nézni, hogy mi az oka, milyen rendszer szintű problémák vannak és azokat kell kezelni. Nem jó dolog lelőni a kutyákat, még a kóbor kutyákat sem.

– Senki sem gondolja, hogy jó dolog lenne.

– Ettől még nem kell elhanyagolni a kóbor kutyák kérdését, és hagyni, hogy a kóbor kutyák szabadon grasszáljanak mindenhol. Egyáltalán nem. Ne legyen ennyi kóbor kutya. Erre nagyon sok megoldás van.

– A javaslatukban az is szerepel, hogy csak hivatásos vadász lőhessen kóbor kutyát. Miért? A francia pár kutyáját épp egy hivatásos vadász lőtte ki.

– A hivatásos vadász is hibázhat, de ez még mindig egy olyan korlátozás, ami sok más esetet megelőzne.

– Tavaly ezt a 4300 kutyát mind sportvadász lőtte ki?

– Nem mind, de egy részét igen. A mátyásföldi reptéren kilőtt kutyát nem hivatásos vadász lőtt ki, sportvadász, aki egy 35 kilós kutyát nézett rókának. A róka nem nő 35 kilósra tudtommal.

– Tegyük hozzá: egy rozsdabarna, póráz nélküli kutyát, amelynek a gazdája nem volt látótávolságon belül, mindezt szürkületben. Ezt a hibát egy hivatásos vadász is könnyen elkövetheti.

– Igen, de hivatásos vadász eleve kevesebb van, így kevesebb lenne a kutyakilövés is.

– És a kóbor kutyákból több.

– A kóbor kutyák mennyiségét illetően a minisztériumnak van tennivalója. Lehet csökkenteni a kóbor kutyák mennyiségét humánusan, nem pedig úgy, ahogy ma idehaza zajlik. Nem a kilövésekkel. Fejleszteni kell az állatmenhelyeket, sokkal erősebb szemléletformálás kell, szigorúbban kell venni azokat a büntetéseket, amelyeket állatkínzásért vagy az állatok kidobásáért lehet kapni és jól működő örökbefogadási programokkal lehet csökkenteni a kóbor állatok számát. A bécsi menhely vezetője egyszer elmondta nekem: nagyon kevés náluk az utcáról befogott kutya.

– Nem lakott területről, hanem az erdőben konkrét anyagi és természetvédelmi károkat okozó kutyákról beszélünk.

– Igen, de a kutya lakott területről indul az erdőbe. Ha a lakott területen megfogjuk a kóbor kutyákat, akkor nem fognak bemenni az erdőbe, mert nem lesznek.

– Javaslatukban szerepelt, hogy a vadászterületek határát tolják hátrébb a lakott területektől.

– Így van. Nagyon sokat lehet minket támadni és sokat lehet ezen vitatkozni, de optimális esetben azt gondolnám, hogy nem nekem kell egy vonalzóval megrajzolni a határt, hanem minden egyes vadászterületnél egyeztetni kell erről.

– Ha bemegy a lakott területre a vaddisznó, feltúrja a kertet, kidönti a kerítést, megrongálja az autót, az után ki fizeti?

– Tudtommal a vadásztársaság, akihez az adott terület tartozik.

– Lakott terület egyetlen vadászatra jogosulthoz sem tartozik. A legközelebbi vadásztársaság fizet ilyen esetben. Néhány éve a budai hegyekben nyomkövetőt tettek egy vaddisznóra, hogy lássák, melyik vadászterületről vált ki, miként mozog. Egy év megfigyelés alatt kiderült: az állat bent lakik a lakott területen, nem vált ki sehonnan. Ennek ellenére az általa okozott kárt a vadásztársaság fizeti, noha nincs módja azt elhárítani. Ha a határokat még hátrébb tolnák, abba a zónába, ahol tilos vadászni, azonnal beköltözik a vad. Ki fogja fizetni a vad által okozott kárt?

– Ezt a problémát a hivatásos vadászoknak kell megoldani.

– Ki fizeti a hivatásos vadászt?

– Nyilván a vadásztársaság.

– Vagyis a vadászatra jogosult kell, hogy anyagilag álljon helyt olyasmiért, amire semmiféle befolyása nincs?

– Dolgozzanak ki erre egy olyan rendszert, amiben ez működőképes tud lenni.

– De hát ön egy törvénymódosítást nyújtott be erről. Ennek ez lenne a következménye.

– A mi javaslatunknak az lenne a következménye, hogy nem lőnék ki a békésen sétáló emberek kutyáit a sportvadászok a Normafánál.

– Minden sétáló kutyát kilőnek a Normafánál?

– Nem minden kutyát, de bőven elég ez a mennyiség. Még ennyit sem kéne. Nem azt mondtam, hogy a budai hegyekben vagy a kertekben randalírozó vaddisznót senki ne lőhesse le. Szerepelt a javaslatban, hogy a hivatásos vadász lőhessen kizárólag, amikor kell. De el tudom képzelni, hogyha nem lesz téli etetés, akkor kicsit kevesebb lehet a vaddisznó. Esetleg a lakott területektől egy kicsit messzebb etessék őket.

– Egy egyszerű példa: az aranysakál - senki nem eteti, mégis exponenciálisan nő a számuk. Ha véletlenül nem talál táplálékot az erdőben, akkor bemegy a városba. Ahogy a róka vagy a vaddisznó.

– Tudom, szoktam rókákkal találkozni a városban.

– Ezek opportunista, remekül alkalmazkodó állatok. Ha a vadászatra jogosult nem helyez ki etetőt, akkor az emberek etetik bent a városban a vadat.

– A vaddisznót?

– Persze. Azzal, hogy hagyják tönkre menni a zárt kerteket, kidőlni a kerítést, miközben a szerves hulladékot a kert végében gyűjtik. Igen, ezzel remekül oda lehet szoktatni a vadat. Ez nem feltétlenül szándékosság, de ha nem lenne megbízható élelemforrás a vad számára az ember lakta környezet, akkor a közelébe se menne.

– Erdélyben is azért mennek be a medvék a falvakba, hogy táplálkozzanak.

– Ezek után megint megkérdezném: ilyen körülmények között kinek kell fizetnie a vadkárt, a hivatásos vadász munkabérét?

– Ezek a problémák jelzik, hogy nagyon komplex rendszerekről beszélünk. Azzal, hogy az emberek terjeszkednek, egyre nagyobbak a települések, egyre több erdőt vágunk ki, természetes területet veszünk el, egyre több konfliktusba kerülünk azokkal az állatokkal, amelyek az erdőben élnek. Ezek nagyon komplex problémák. Rengeteg eleme van egy ilyen rendszernek. Ahhoz, hogy ezt megoldják, egy nagyon fontos eleme a kutyakilövés kapcsán a javaslatunk. Egy felelős törvényhozás nem tehetné meg, hogy napirendre se veszi azt. De ha nem is akarják tárgyalni, legalább ők maguk gondolkodjanak el azon, hogy a problémát miként oldanák meg. Nem tudom, mi folyik a minisztériumokban, de ha ez a munka igen, annak nagyon örülök. Amikor meghoznak egy törvényt, ahhoz születnek végrehajtási rendeletek. A törvények nem térnek ki olyan részletekre, hogy ki fogja állni a hivatásos vadász fizetését.

– A vadászati törvény kitér arra, hogy kinek kell fizetnie.

– Nagyon sok részletet a törvények nem szabályoznak. Ha meghoznak egy törvényt, az különböző irányvonalakat szab meg, utána ehhez a különböző részletszabályokat kell odarakni. Hogyha az lesz az ára, hogy valamennyi közpénzt kell arra költeni, hogy humánus módon szabaduljunk meg a vaddisznóktól a lakott területek közelében, cserébe ne lőjük le a kutyákat, azt el tudom képzelni, hogy ennek lenne társadalmi támogatottsága. Nyilván a menhelyek és az egyéb, állatvédelmi rendszerek finanszírozása közpénzből, a mi adóforintjainkból zajlik, csak sajnos rendkívül keveset költ erre a kormány – ennek az összegnek a növelésére is tettünk javaslatot. Akkor, ha van egy komplex problémánk, ami a társadalom nagyobb részének a megelégedését szolgálja és konszenzusos megoldás születik, akkor erre valamivel több költségvetési forrást kell fordítani. Nekem ezzel nincs bajom. Csak azzal van, hogy ezt a problémát jelenleg ignorálják, azt próbálják mondani a javaslataimra, hogy ez igazából nem probléma. Noha van a társadalomnak egy része, akiket próbálok képviselni, akik szerint ez igenis probléma és valamilyen megoldást szeretnének. A kormány és a minisztérium, amikor az egyeztetések zajlanak az állatvédőkkel, legalább az ő javaslataikat meghallhatná, és bevinné a törvényhozásba. De jelenleg nem ez folyik.

– Ha ez egy ennyire komplex kérdés, akkor miért szól az összes javaslat a vadászok és vadászat korlátozásról szól?

– Ez egy minimális korlátozás a vadászok számára. Komplex, minden adat birtokában rendszerszintű megoldásokat csak kormányról lehet javasolni. Egy kis ellenzéki párt egy részproblémára tudja felhívni a figyelmet. A mienk egy megalapozott javaslat, amelynek benyújtását szakmai konzultáció előzött meg. De ha azt mondják nekünk, hogy értik a problémát, de nem ez a jó megoldás, hanem amaz, akkor nagyon tudnék örülni. De most a vita szintjén sem hajlandóak foglalkozni.

– Amikor Semjén Zsolt reagált a felvetésükre, akkor nem a vitapartner érvrendszereként tekintettek a megszólalására, hanem felháborodtak és ön azt követelte, hogy tiltsák el a nyilatkozatoktól a miniszterelnök-helyettest.

– Volt egy felháborító része annak, mint Semjén Zsolt mondott.

– Vagyis nem tekinti vitaképesnek az álláspontját?

– Vitaképesnek tekinteném, ha napirendre vették volna a javaslatomat. Ugyanis a vita azt is jelenti, hogy ha van egy benyújtott törvényjavaslat, azt napirendre veszik. Értem, hogy nyilatkozatok formájában is lehet vitatkozni, de én nem médiavitát akartam folytatni.