Én sem az a vadász vagyok, amelyikről beszélni szeretnék a kiállításon – mondta Károlyi József, a 2021-es budapesti Vadászati Világkiállítás miniszteri biztosa. Lapunknak adott interjújában arról is beszélt, milyen meglepetésekkel készül a rendezvényre.

– Fél éve még csak a terveiről tudott nyilatkozni. Igaz, 2021 még nagyon messze van, de sikerült már valamit megvalósítania?

– 2021 egyáltalán nincs nagyon távol. Mivel én csupán a rendszerváltás óta járok haza, és most sem élek itt folyamatosan, így a vadászvilágból nem ismertem mindenkit, ahogy a különböző területek szakértőit sem. Az első dolgom volt velük megismerkedni. Abban persze igaza van, hogy csak 4 év múlva lesz a Világkiállítás, de addig rengeteg dolgunk van. Mindenekelőtt az építkezéssel foglalkoztam. Megnéztem a '71-es Világkiállítás képeit, amely a Hungexpón volt, és az a helyszín ma is pontosan úgy néz ki, mint akkor. Jeleztem a kormánynak: nem mutathatjuk azt a világnak, hogy Magyarországon semmi nem változott 1971 óta. Tehát vagy új helyszínt építünk 2021-re, vagy a Hungexpot kell felújítani. A második verziót javasoltam, mert a Világkiállítás alapgondolata a fenntarthatóság - ehhez pedig jobban illik a felújítás. Már meg is jelent a kormányhatározat az átépítés előkészítési terveinek pénzügyi fedezetéről.

– Nem a vadászat a magja a rendezvénynek?

– Mindenki - még - vadászati kiállításként emlegeti. De én azt szeretném, ha a fenntartható természethasznosítás állna a középpontban. Egy vadászkiállítás, amely csupán a vadászemberekhez szól, nem elegendő ma. Az emberiség 90 százaléka nem vadászik, nem érti, hogy miről van szó. Nekik kell csinálni egy kiállítást, nem nekünk, vadászoknak. Ezért is más lesz ez, mint amire egy vadászati kiállítások számítani lehet. Sok témát érintünk majd – erdészet-vadászat, víz, horgászat, ló és kutya. Mindazt, ami a természet hasznosításával összefügg. Nem hagyjuk ki a kultúrát sem: lesznek szép műtárgyi és festmény kiállítások, lesznek zene és opera előadások is. A vadhús és hal elkészítésének művészete, plusz a jó magyar borászat sem fog hiányozni. Mindezért nem vadászati világkiállitásnak szeretném nevezni. “EGYŰTT A TERMÉSZETTEL” – így fogjuk hívni a kiállítást. A sikerhez pedig szükség van az International Council for Game and Wildlife Conservation (Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács - CIC) támogatására is. Ebben is kértem a kormány segítségét.

– Pipa: a kormány nevében nemrég Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes megállapodást írt alá a CIC-vel a támogatásról.

– Igen, sajnos nem tudtam jelen lenni az aláíráskor. Ezzel egy időben jelent meg hivatalosan is a kormányzati döntés a Hungexpo átépítésének előkészitéséről. Ott lesz 2020-ban az Eucharisztikus Világtalálkozó, aminek külön örülök. Így biztos, hogy egy évvel előbb kész lesz minden a kiállítás helyszínén. Nagyon aggódom mindig az építkezések miatt, mert látom menni a hónapokat és az építkezés mindig olyan, hogy holnapra ígérik, de csak egy évre rá fejezik be. Egy kormányzati beruházásnál pedig minden lassan megy. De szükség van az időre: közbeszerzéseket kell lebonyolítani, fontos hogy átlátható legyen a beruházás.

A fentiekkel párhuzamosan összehívtunk szakembereket a vadász, lovassport, horgászat és a kultúra világból. Megkértük őket, hogy legyenek munkacsoport-vezetők, és javasoljanak programokat a Világkiállításra, jelezzék, mennyi támogatásra van ezekhez szükségük. Ezekből már majdnem minden ötlet beérkezett. Most dolgozom ki a költségvetést, amit be fogok nyújtani a kormánynak. Meglátjuk, hogy van-e elég pénz.

– Mennyi pénz?

– Sok.

– Mégis: nagyságrendileg mennyi?

– Nagyon sok. De igyekszem úgy összeállítani a költségvetést, hogy a bevételek fedezzék a kiadások nagyobb részét. Az állam gazdagodik a látogatók költései utáni adóbevételből, de általában is élénkíti a gazdaságot egy ilyen rendezvény. Emellett öregbíti az ország hírnevét.

– Eddig mindenki vadászati világkiállításról beszélt, kivéve önt, a rendezvény miniszeri biztosát. Ha nem klasszikus vadászrendezvényre készüljünk, akkor mire?

– Nem trófeákat, puskát, lőszert, az "ölést" kell a középpontba állítani, hanem azt, amit minden, nem vadászó ember is megért: a természethasznosítást. Megmutatjuk, hogy hasznosítja az ember a Földet. Aranyat, szént, olajat, más nyersanyagokat bányászunk - kérdezzük meg az embereket, hogy szerintük ez fenntartható-e? Tudjuk, hogy nem. Ezzel szembe kell állítani az erdőgazdaságot, a horgászatot, mezőgazdaságot, a vadászatot - ezek mind fenntartható természethasznosítások. Az állattenyésztést mindenki elfogadja, hiszen gyakran eszünk húst. De amit nem akarnak látni, azt eldugják, azt direkt nem veszik észre.

– Húst eszünk, de nem szeretjük a mészárszéket.

– Így van. Az emberek nem szeretik látni, tudni, hogyan "készül" a mindennapi hús. Ha összehasonlítom az állattenyésztést a vadászattal: a vadászat is állattenyésztés, csak természetes és sokkal, sokkal nehezebb. Hiszen a terület nagyon nagy, rengeteget kell dolgozni azon, hogy az egyensúly megmaradjon - és ha vadhúst akarunk enni, akkor le is kell lőni a vadat. Azt szeretném, hogy akik a kiállítást megnézik, kicsit jobban megértsék, mit jelent a természethasznosítás a vadászaton keresztül.

– Lehet ezzel hatni a nyugat-európai, vadász ellenes hangulatra?

– Ausztriában nemrég mutattak be a Szafari című filmet. Nagyon jól, alaposan körbejárták a dél-afrikai vadászatok témáját. Abban a régióban nagyon rossz és nagyon jó dolgok is történnek. Persze a filmesek a rossz oldalt mutatták be: kihalás szélén lévő fajok egyedeinek kilövéséről. Azt azonban látni kell: egy szakmán belül - mindenhol a világon – vannak jó és rossz dolgok egyaránt. Persze, hogy vannak rossz vadászok, akik felpumpált trófeákat akarnak és ezekért bármennyi pénzt megadnak. Én sem az a vadász vagyok, amelyikről beszélni szeretnék a kiállításon. Nincs földem - ha lett volna, akkor lettem volna olyan vadász, de nincs. Amikor én vadászni megyek akkor a vadászember eredményeiből kapok egy kicsit ajándékként. De meg kell mutatni, hogy mi jó és mi a szükséges a vadászatban. A Világkiállítás alkalmat teremthet arra, hogy ebben az afrikai országok segítségére legyünk. Követendő példa Namíbia, ahol a falvaknak adták át a vadászati jogot. Ezért az ott élők védik az állatokat, a vadászatból származó jövedelem a falunál marad, amiből iskolát építenek, húst kapnak, munkát ad a helybelieknek. Ilyen módon a vadászathoz nagyon sok jó dolog is kapcsolódik.

– A szakemberektől beérkező javaslatok ezt az eszmeiséget tükrözik?

– Mindenki a maga szakterületén gondolkodik, az én feladatom ebből egy egységes kiállítást csinálni. A legtöbb javaslat olyan, amit eddig is csináltak, csak most nagyobban és jobban, külföldiek bevonásával szerveznék meg. Ez mind nagyon szép, de nem elég. Nem lehet ez a kiállítás magja. Most egy új csapatot is szeretnék felállítani, amiben többek között múzeumkurátor, történész, vadászat-történész, vizuális szakember dolgozik majd. Egy olyan, egyedi, eddig sosem látott megoldásokkal dolgozó kiállítást akarok megcsinálni, amely bemutatja: Magyarország ezeréves történetében miként hasznosították az itt élők a természetet. A kultúra, a tulajdonviszonyok változásán keresztül a mai természethasznosításig mindent be akarunk mutatni - egyedi látványvilággal, interaktív eszközökkel, trófeákkal - arra azonban vigyázni kell, hogy utóbbiból ne legyen túl sok, hiszen lesz külön trófea-kiállítás. A legtöbb nem vadászó ember a Hungexpora fog jönni, ott nem mutathatunk neki, számára semmitmondó csontokat. Ezért lesz a szakembereknek külön trófeakiállítás a Vajdahunyad várban, amelyet az akkori, országos vadásznapon nyitunk majd meg. Emellett a múzeumokban lesznek vadászati- és lovasport kiállítások.

– A vadászat és művészet kapcsolatában ön igazán szakembernek számít, hisz a CIC művészeti ágát vezette éveken keresztül.

– Nem vagyok szakember, csak látom magam előtt, amit meg akarok valósítani. Ehhez pedig igazán kiváló szakemberek kellenek, akik tudnak nekem segíteni. A Szépművészeti Múzeum festményeket és rézkarcokat fog kiállítani, a közelben pedig ott az állatkert. Hogy még változatosabb legyen a Világkiállítás programja, azt fogom kérni, hogy a Nemzeti vágtát kétszer rendezzék meg. Minél több látványos programot tudunk felmutatni, annál több ember jön majd ide. Most ezen fogok dolgozni.

– Cégeket bevonnak a rendezésbe - csökkentve a költségeket?

– Nem tervezünk sokakat bevonni, de kiválasztott cégekkel vesszük majd fel a kapcsolatot, hogy legyenek partnereink és segítsenek összeköttetésükkel és termékeikkel. Számukra érdekes lehet például a kiállításon használt virtuális valóság megjelenítések, speciális kivetítők, stb… Nem szeretnék a Hungexpón olyan standokat látni, ahol az egyiken bemutatjuk a híres vadászokat, a másikon a solymászatot, stb… Ennek is lehet helye, de a központi helyszínen egy összekötött kiállítást szeretnék, ahol mindent lehet látni, ami érdekes, de az üzenete az lesz: hogyan hasznosítottuk a múltban a természetet, és hogyan hasznosítjuk manapság fenntartható módon, a vadászaton keresztül.

– Mivel lenne elégedett 2018 szeptemberében?

– A vizuális csapatnak már dolgoznia kell addigra, a kiállítás tervezetének kész kell lennie, és a külföldi résztvevők hivatalos meghívásán is túl szeretnék lenni. Közben természetesen részt veszünk nemzetközi kiállításokon, ahol hirdetjük a 2021-es Világkiállítást.

– Egy évvel később, 2019 szeptemberében?

– Addigra már készülnie kell a kiállításnak, a termeknek. Meg lennék elégedve, ha addigra 50 ország jelezné a részvételét.

– Gondolom 2020-ban azzal, ha egy csodálatos helyszínen lenne az Eucharisztikus Világtalálkozó.

– Azzal biztosan. De az építkezés mellett sok minden mást is kell szervezni közben. A kulturális célok között szerepel a komolyzene bevonása is. Még nem vettem fel a kapcsolatot az Operaházzal, és a MÜPA-val, csodálatos helyszínek ezek, kiegészülve a Zeneakadémia épületével. Világhíres zenészek vannak Magyarországon és a zeneirodalom bővelkedik vadászati témájú vagy a vadászathoz kapcsolódó zeneművekkel.

– Mivel lenne elégedett 2022-ben?

– Ha a világsajtóban rengeteg cikket látnék a remek, magyar Világkiállításról és arról, hogy a vadászat valóban pozitív szerepet játszik a fenntartható természethasznosításban.