Amikor olyanok érdekében cselekszik a vadász, akik amúgy szívük szerint egyáltalán nem látnának vadat az erdőben, megengedhető lenne a modern technika bevetése - véli Bárándy Péter, a vadászkamara etikai bizottságának elnöke. Vadászat során azonban nem alkalmazna ilyen eszközöket.

Mezőgazdasági termelők és egészségügyi szakemberek egyre másra vetik fel: gazdasági vagy állategészségügyi szempontok miatt a legmodernebb technikai vívmányok használatával kell hatékonyabbá tenni a vadászatot. Mindeddig ezeknek a kezdeményezéseknek ellent álltak a vadászok saját etikai normáikra hivatkozva. Az ellentétes érdekekről és a vadászetikáról Bárándy Pétert, az Országos Magyar Vadászkamara etikai bizottságának újra választott elnökét kérdeztük.

– Felülírhatják-e gazdasági vagy egészségügyi szempontok a vadászetikát?

– Érdekes kérdés. Azt látni kell, hogy különböző értékrendek és érdekek ütköznek a vaddal kapcsolatban. Az erdész legszívesebben egyetlen vadat sem látna az erdőben, mert tönkre teszik a fákat. A mezőgazdász is így gondolkozik, hiszen a vad lelegeli, összetapossa, kitúrja a terményt. Velük szemben a vadász a vaddal gazdálkodik - nem a vad ellen. Azt gondolja, hogy a közreműködésével javul a vadállomány. Mások a szempontok. Minket a vad kíméletével kapcsolatos etikai kérdések vezérelnek elsődlegesen. A másik két csoport ugyan elfogadhatja, hogy a mienk is létező szempont, de akkor akarnak vadat látni, amikor a hátuk közepét. Ezért ők abban érdekeltek, hogy a vadnak ne legyen éjjel se nyugalma, bármilyen eszközzel vadászható legyen.

– Lássuk be: elnézve csak Magyarországon az évente milliárdos nagyságrendre rúgó vadkárt, jogos lehet a másik két csoport felvetése.

– Persze, egyáltalán nem marhaság, amit mondanak. Látunk kell, hogy például a vaddisznó állomány olyan mértékben megnövekedett az országban, hogy azt a jelenlegi vadászati módszereinkkel nem lehet érdemben leapasztani. Szerintem ebben az éjjellátók és hasonló eszközök sem segítenének már. De ezeket a problémákat általában a természet megoldja. Elég most az afrikai sertéspestisre gondolni. A betegség várhatóan lefelezi az állományt.

– A technikai fejlődés eredményeinek használata mindig is megosztotta a vadásztársadalmat. Széchenyi Zsigmondot még a céltávcső használatáért támadták.

– Igen, akkoriban azt tartották etikusnak, ha nyílt irányzékkal és csak a saját látásra támaszkodva vadásztak. Ennek ellenére én nem érzem a céltávcső használatát etikátlannak, hiszen a saját, meglévő képességemet javítja fel. Ezzel szemben egy éjjellátó, vagy hőkamera már helyettem lát, olyan képet mutat, amilyet akármilyen lencsét használva sem lennék képes érzékelni.

– Akkor csak idő kérdése az egész? Lehet ilyesmit használni a gazdasági cél érdekében?

– Nehéz erre igennel vagy nemmel felelni. Vadkárelhárítás során a vadász azzal a céllal ül ki, hogy ha jön egy disznó, elejtse. Nem érdekli a trófea vagy az állomány javítása. Mert nem saját érdekkörében cselekszik, hanem a gazdálkodók általa respektált érdekeit akarja érvényre juttatni. Ilyen helyzetben én engedélyezném különböző, eddig tiltott technikai eszközök használatát. De amikor vadász vagyok, amikor a vadászat és a vadgazdálkodás érdekei az elsődlegesek és nem valaki másnak segítek épp, akkor a saját etikai normáim szerint kell eljárnom. Biztosítom az éjszakai nyugalmat a vadnak, csak a saját képességeimet használom, stb…

– Ez Magyarország. Lehetne így szabályozni a vadászaton használható eszközök alkalmazását?

– Csak akkor lehetne engedélyezni bármilyen, eddig tiltott berendezést, ha így lehetne ezt szabályozni. Persze tisztában vagyok vele: ha áttörünk egy tilalmat, akkor nagyon nehéz megtartani a határokat. De ha képesek vagyunk betartani a szabályokat és saját etikai normáinkat, akkor ez egy megfelelő megoldás lehetne az ellentétes érdekek összhangba hozására.