Sebestyén Balázs csak nem nyugszik - de felült más is a vadászgyalázás vélt népszerűség-hajhászására. Egy portál szerint vadász az, aki "ártatlan állatot hobbiból meggyilkol". Tényleg?

"Azért sértődnek meg, mert tudják, hogy igazam van. Akkor reagál hevesen az ember, ha a dolog betalál. Öreg alkeszok Lehet, most inkább játszóházba kéne mennem a gyerekekkel. Rajtam most célkereszt van. Címeres vagyok, vérdíj van a fejemen. Szerintem most minden vadász szarvat képzel rám, és lőhető vagyok." – tett rá még egy lapáttal Sebestyén Balázs műsorvezető. (Személyes megjegyzésünk: igen, Balázs, címeres vagy. Címeres ökör.) Minderről pedig a velvet.hu úgy számolt be, hogy az olvasók véleményét is kikérte. Az egyik kérdés így kezdődik: "Aki egy ártatlan állatot hobbiból meggyilkol…"

Sebestyén Balázs abból él, hogy beszélnek róla, ismerik. Ezt botránnyal a legkönnyebb elérni. Nem a pláza közepén tolja le az alsógatyáját (még), de verbális agressziója már e mutatvány szintjén van. Tényleg? Valakit minden rossznak elmondunk, majd az erre adott érzelmi reakciót beismerésként tálaljuk? Óvodai kiscsoportban vagyunk talán?

Sokkal érdekesebb – és tanulságosabb is – a velvet.hu kérdése és az arra adott, támogató szavazatok. A vadász valóban "ártatlan állatokat gyilkol le"?

Az értelmező szótár definíciója szerint a gyilkosság "a gyilkol igével kifejezett cselekvés; előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés." Vagyis a vadász nem gyilkol, nem gyilkos. E kifejezést a magyar nyelv kifejezetten az emberi élet szándékos, tudatos elvételére tartja fenn. Az, aki tudatosan kiterjeszti az állati életre is e kifejezést, joggal feltételezhető, hogy prekoncepcióval áll a vadászat kérdéséhez.

Az olvasóknak feltett kérdés másik – igen jellemző és elterjedt – kitétele: "ártatlan állatokat". E jelzős szerkezet azt feltételezi, hogy vannak bűnös és vannak ártatlan állatok. Vannak állatok, amelyek megérdemlik a halált, míg mások – etikai megfontolások alapján, elvégre bűntelenek – nem szolgáltak rá.

Ténylegesen van bárki, aki ezt el is hiszi? Milyen bűnt képes elkövetni egy állat? A jó és a rossz közötti különbségtétel az ember esetében a szociabilitás alapja, etikai létezésünk kiindulópontja. De milyen etikai elvárásoknak kell megfelelniük az állatoknak? Emberinek vagy állatinak? És az állatoknak fajonként eltérő etikai normáik vannak, vagy esetleg egységesen érvényesek a gerincesekre vagy az emlősökre? Bárhogy is van, az biztos, hogy a cápa egy g…ci.

De komolyabban. A vadász öl. Igen, megöli az állatot. Saját, suta, emberi képességeit technikai vívmányaival felturbózva igyekszik megölni egy konkrét állatot – nem, Balázst nem. Ha az ártatlan helyett a "védtelen" jelzőt használná a portál, kicsit kisebbet hazudna, míg a hangulatkeltésből megtarthatná az ötöst. De aki valaha cserkelt gímbika után, pontosan tudja, a esélyek nem a vadásznak kedveznek. A legmodernebb technikai eszközök persze elbillentik a mérleg nyelvét: könnyen össze lehetne a katonák taktikai eszköztárából olyan felszerelést rakni, amellyel szemben egyetlen vadnak sem lenne szemernyi esélye sem. A vadászok azonban éppen ezért önkorlátozóak - lobbiznak (ahogy portálunk is teszi) az éjjellátó céltávcsövek teljes betiltásáért például. Ezeket vadászat során még a hátizsákban sem lehet tartani, nemhogy használni.

Az tehát egyértelmű, hogy a vadász nem gyilkol, hanem állatot öl. Ahogy lényegében minden más ember is ezen a bolygón. Mi a különbség állat és állat között? A cukiságfaktor? Cuki állatot nem ölünk meg, undorítót viszont igen? Aki bőszen szavaz az "ártatlan állatokat legyilkoló" vadász ellen, odahaza azért eltapossa az undorító – ezért bűnös? – csótányt. A vízparti szúnyoglecsapásról már ne is beszéljünk. De ha az ártatlanság/cukiság csak az emlősök kiváltsága lenne, tegye fel a kezét, aki ellenzi a központosított patkányirtást?

Vagyis a bolygónk minden lakosa előszeretettel öldösi az állatokat személyesen, önkezével - a fogyasztás okozta öldöklésről, fajok teljes kiirtásáról már nem is beszélünk. Akkor mi a probléma a vadászattal?

Tisztában vagyunk azzal, hogy a fenti gondolatmenet messze meghaladja azt az intellektuális erőfeszítést, amelyet Balázs, vagy a szavazáson az "ártatlan állatok…" válaszra kattintók hajlandóak kifejteni e kérdésben. Mégis segítünk nekik pontosabban megfogalmazni saját fenntartásaik alapját. Az állatok leölését akár etikai, akár esztétikai vagy biológiai alapon tesszük, meg tudjuk indokolni. Nem ok nélkül írtjuk a patkányokat a városokban, öljük le húsukért ipari vágóhidakon a sertést, szárnyast vagy szarvasmarhát, ahogy a csótányt sem szórakozásból tapossuk el. A "szükségesség" és az "okszerűség" indokával mentjük fel magunkat hátköznapi öléseink amúgy elviselhetetlen bűntudata alól.

Akik saját, morális piedesztáljukba vetett megingathatatlan hitükben ítélkeznek a vadászokról, vadászatról, azok azt képzelik: e tevékenység során az állatot ok nélkül ölik meg. Avagy olyan okokból, amelyekkel ők nem értenek egyet.

Már az is előrelépés lenne a vadászat társadalmi megítélésének javítása kapcsán, ha csak erre az egyszerű felismerésre eljutnának minél többen. Nekik ugyanis később el lehet magyarázni: mi az oka annak, hogy vadászat, vadgazdálkodás – és így vadászok is – léteznek. (Az okok és összefüggések legegyszerűbb felvázolása is szétfeszítené ennek az amúgy sem rövid szövegnek a kereteit. De házi feladatként: gondolkozzanak el azon, miért vannak hivatásos vadászok? Ők vajon mivel bíbelődnek munkaidejükben?)

Legyen elég annyi: a vadgazdálkodás valódi tudomány, egyetemen kutatják, művelik, kísérletek tapasztalatait ültetik át a mindennapokba, a vadászatba, a vaddal való törődésbe.

A vadászat veszélyes üzem - és ezzel tisztában van mindenki, aki nekivág az erdőnek. Semmit nem tesz jó ok nélkül.