Közös kotorékhasználat, utód-predáció, a szőrmés kártevők együttéléséről tárt fel meglepő információkat egy több hónapos kutatás Barcs térségében.
Diákokkal együtt végzett több hónapos kutatást Barcs és Darány térségében, egy 1000 hektáros területen Horváth Zoltán, a Duna-Dráva Nemzeti Park tájegységvezetője és Selyem József, a Dráva Völgye Középiskola erdőmérnök tanára. A kutatás vezetői eredményeikről Kaposvárott, a Somogy Megyei Vadászok Szövetsége és az OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete, immár hagyományosnak számító szakmai konferencián számoltak be.
A terület alapos átvizsgálásával minden kotorékot feltérképeztek
Az előadásból kiderült: a kutatás célja a dúvad-populáció felmérése volt, miután néhány évvel korábban egy szomszédos területen egy hasonló kutatás eredményeként 3 sakálcsaládot azonosítottak. Az előfeltevés szerint ezer hektáron ez a sakálok maximális létszáma.
A kutatás során először mintaterületes módszerrel, majd a teljes, ezer hektár átvizsgálásával térképezték fel a kotorékokat. Összesen 19 alkalommal fésülték át a területet, alkalmanként 2-5 óra közötti időtartam alatt. Emellett 8 vadkamerát használtak, amelyek a vizsgálat hónapjai alatt 29 ezernél is több fotót és 150 videót rögzítettek.
A kijelölt, ezer hektáron végül 94 kotorékot találtak, ebből 10 évek óta lakatlan volt, 46 az ellenőrzések idején volt lakatlan, míg a maradék 38-at használták állatok.
A vadkamerás felvételekből kiderült: a kotorékfoglalási időszakban több faj is látogatta ugyan azt a kotorékot. Akadt olyan kotorék is, amelyet másfél óra leforgása alatt borz, róka és aranysakál is meglátogatott.
Sőt, arra is sikerült bizonyítékot szerezni, hogy borz és rókacsalád egy időben használta ugyanazt a kotorékot.
A rókacsaládok megfigyelése során a kutatók arra a következtetésre jutottak – bár erről felvétel sajnos nem készült –, hogy a sakálok predálják a rókakölyköket. Vélhetően a támadásokra akkor került sor, amikor a rókák előmerészkedtek a kotorékból.
A kutatás résztvevői egy kotorék előtt
Ugyancsak felvételek bizonyítják, hogy a területen élt olyan rókacsalád, amely három felnőtt egyed mellett egy utódot nevelt. Mindkét adat meglepő: az egy ivadék nagyon ritka róka esetében, és – minthogy nem falkában élő állatról van szó – a szülőpár mellett megjelenő felnőtt egyed jelenlére is szokatlan. A megfigyelések szerint az utód mindhárom felnőttel bizalmas viszonyban volt. A szakértők arra jutottak, hogy a szülőpárnak egy egy évvel korábban született, fiatal szuka segít az utódgondozásban.
Korántsem ennyire szokatlan, hogy a területen élő egyik sakálcsalád négy felnőtt egyedből állt. Az alfa párt két másik egyed is segítette. A család életében jól megfigyelhető volt a szigorú hierarchia.
A kutatás során az 1000 hektáros területen 3 sakál-, 4 vagy 5 róka és 7 borzcsaládot figyeltek meg. Kiderült: a sakálok ellési folyamata a korábban feltételezettnél tovább, április közepétől akár május közepéig is eltarthat. A területen a borz és a sakál populáció és utódszám az országos átlagnak felelt meg, míg a róka utódok száma ennek töredéke volt. Utóbbi jelenséget a sakálok predációjának tudták be a kutatók.
