Tiltakozást szervez a vadászjegy áremelése ellen, mondván: legalábbis kérdéses a pénz értelmes felhasználása, és hiányzik a kamarai vezetésbe vetett, szükséges bizalom. Glück Balázzsal, a Magyar Vadászíjász Egyesület titkárával, bloggerrel beszélgettünk. 

– Önt a Kamara első számú közellenségnek tartja - és kezdjük érteni, miért. Két év után végre sikerült elérniük a Vadgazdálkodási Alap feltőkésítését a vadászjegy árának emelésével, mire Ön egy formalevelet tett közzé, amivel a vadászok tiltakozhatnak ez ellen. A vadászjegy árát 2004 óta nem emelték, és most is mindössze 10 ezer forintról van szó – miért a felháborodás?

– A kérdésben volt egy állítás: az áremelésből befolyó pénzzel töltik fel a Vadgazdálkodási Alapot. Ez nem igaz, hiszen tavaly is volt Alap, oda csatornázták a vadászjegyek árát. De több probléma van a vadászjegy áremelésével. Először is: nincs rá szükség. Idén 20 százalékkal kevesebb pályázat érkezett az Alaphoz, mint tavaly, és azt se tudjuk, ezek között vannak-e a 2017-es tartaléklistások. Ha igen, akkor lényegesen kevesebb pályázat érkezett, vagyis összegszerűen is kevesebbet kell kifizetni. Ezért nincs szükség erre a pénzre. De ha maradunk a Vadgazdálkodási Alapnál: sem tavaly, sem idén nem szánt a Kamara egyetlen forintot sem arra, hogy monitorozza a pályázat hatásait. Pedig volt ilyen törekvés. Vagyis szerintük még több pénzt kell tölteni a rendszerbe, úgy, hogy fogalmunk sincs: van-e hatása? Ez működő tőke vagy csak rakunk egy nagy tüzet és elégetjük a pénzt? A következő probléma az, hogy tisztességtelen a források megszerzésének sorrendje.

– A megszerzés sorrendje tisztességtelen? Kifejtené?

– Kétségtelen, hogy 2004 óta nem emelkedett a vadászjegy ára. Csakhogy a vadászati engedélyek ára sem emelkedett - amelyet a nálunk vadászó külföldieknek kell kiváltaniuk. 2004-ben egy 30 napos engedély ára 41 euróba került, most már csak 31 euróba. A kérdés az: miért minket, tagokat sarcolnak meg, miközben a külföldiek költségeit hagyják elinflálódni. Ha ennek az engedélynek az árát emelték volna a duplájára, 200 millió forintos plusz bevétele származott volna a Kamarának. Miért nem ezzel kezdik, ha pénzre van szükség? Az az ember érzése, hogy kifejezetten utálnak minket, tagokat. De itt még mindig nincs vége: 2 milliárd forintot csak akkor lehet valakire rábízni, ha megvan a bizalom a tagság részéről. Érezzen-e a tagság bizalmat a Kamara iránt, amikor Jámbor László elnök, saját bevallása szerint is több mint 7 millió forint kárt okozott tavaly.

– Mire gondol pontosan?

– Amikor Pechtol János főtitkárt elbocsátották, jogszerűtlenül, a Kamarának 7,5 millió forint kártérítést kellett fizetni neki. Amikor a küldöttközgyűlésen ezzel kapcsolatban elszámolásra szólították fel Jámbort, akkor későbbre ígért ezzel kapcsolatban tájékoztatást, ami persze sosem történt meg. A problémánk: ez a magatartás semmiképp nem lehet az alapja annak, hogy kétszer akkora pénzt bízzunk erre a szervezetre, amikor úgy érzik, hogy 7 milliós tételekkel nem szükséges elszámolni.

– Eléggé elkanyarodtunk a vadászjegy áremelésétől. Az emelés mértéke senkit nem ver a földhöz. 10 ezer forint nem komoly tétel a vadászatba.

– Nem az a kérdés, hogy ki tudjuk-e fizetni. Természetesen ki tudjuk. De az ember nem szívesen fizet ki egy olyan összeget, amit eléget. Főleg, amikor azt látja, hogy olyanokra bízza ezt a pénzt, akiknél nincs biztonságban, nem bízhatunk abban, hogy úgy költik el, hogy az mindannyiunknak jó legyen. Úgy érezzük, mintha a semmire fizetnénk. Lehet, hogy úgy tűnik, mintha elkanyarodtunk volna, de a mostani helyzetnek lélektani okai is vannak és ez legalább annyira fontos, hogy mennyi pénz 10 ezer forint.

– Lélektani okai is vannak a tiltakozásnak? Mégpedig?

– Például amikor olyan apróságra sem szán a Kamara pénzt, hogy bankkártyával lehessen fizetni a vadászjegyért. Felmerül, hogy februárban hogy fognak 15 ezer vadászjegyet kiadni Pest megyében – mert januárban nem óhajtanak vadászjegyet kiállítani, nehogy véletlenül olcsóbban juthassunk hozzá. Még annyit se szánnak ránk, azzal sem próbálják megkönnyíteni ezt az egész helyzetet, hogy bankkártyával rugalmasabban és gyorsabban lehessen fizetni, kiszolgálni mindenkit. Ahelyett, hogy Pest megyében – ahogy szokták – rázárják ebédidőben az ajtót a tagokra. Ez egy apró, szimbolikus dolog, de azt sugallja az ember számára, hogy egyáltalán nem az a törekvés, hogy a szolgáltatás színvonalát javítsák. Szerintem ez fontos lenne, amikor az ember a markát tartja.

– Formalevelet tett közzé, amelyet az agrártárca által társadalmi vitára bocsátott rendelet-módosítással kapcsolatban küldhetnek be a vadászok. Mit remél ettől?

– Nyilvánvalóan számítok arra, hogy van értelme. Hogy a hatása épp most lesz-e ennek, azt nem tudom. De van értelme. Amikor olyan folyamatok zajlanak, amelyek nekünk nem tetszenek, akkor erre hatással úgy tudunk lenni, hogyha teszünk valamit. Minden így kezdődik. Lehet, hogy 50-100-an fognak írni, de hosszú távon ennek van értelme, nincs más lehetőség. Amúgy nincs olyan rossz véleményem a jogalkotókról, mint amilyen a Kamara működéséről van. Meghallgatják az embert.

– A bizalomról, pontosabban annak hiányáról beszél, noha a tavaszi, tisztújító küldöttközgyűlésen a küldöttek ismét bizalmat szavaztak Jámbor Lászlónak és a vezetőség tagjainak.

– Mekkora ez a bizalom? Valóban megválasztották Jámbort tavaly, de olyan pici szavazatelőnnyel választották meg, amire a Kamara történetében még soha nem volt példa.

– Ettől függetlenül jogszerű körülmények között választották meg, az elnök legitimitását nem befolyásolja a szavazatszám, ha megkapta a többséget.

– Nem a legitimitása a kérdés, ezt soha, senki nem vonta kétségbe. De a megválasztása nem jelenti azt, hogy innentől kezdve szabad a préda. Nem jelenti azt, hogy a legitim vezetőség minden javaslatát nekünk szó nélkül el kell fogadnunk. Nem emlékszem például arra, hogy a választások előtt megemlítették volna, hogy a kamara kezdeményezi majd a vadászjegy árának emelését, és azt sem mondták, hogy januárban szabotálni fogják a vadászjegyek kiállítását. Ennek tükrében is érdemes hivatkozni a választásokra.