Ingyenessé tenné a vadászaton való részvételt és az ott elejtett vad húsának elvitelét a KDNP-s Vejkey Imre törvénymódosítása. Pontosabban lehetőséget adna valamire, amire eddig is volt.

A “Versenyképesebb Magyarországért program egyes adóintézkedéseinek megvalósítását szolgáló törvények módosításáról” címet viselő javaslatcsomaghoz adott be múlt csütörtökön egy módosító indítványt a KDNP-s Vejkey Imre országgyűlési képviselő. Javaslata szerint:

“a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben előírt, a kár megelőzését szolgáló vadászaton (ideértve különösen a vadászati hatóság által jóváhagyott vadgazdálkodási tervnek a törvényben meghatározott vadakra vonatkozó részének teljesítését szolgáló vadászatot és az idényen kívüli állományszabályozó vadászatot) a vadászatra jogosult által vadászati joga gyakorlása keretében a vadászaton résztvevő vadásznak ingyenesen vagy kedvezményesen nyújtott szolgáltatás, átadott termék.”

A javaslat indoklása szerint:

“A vadkárok elhárítása jelentős nemzetgazdasági érdek, ezért a vadászatra jogosultak a vadkárok elhárítása révén alapvetően közfeladatot látnak el. … A módosítás szerint, amennyiben a vadászat e kötelezettségek teljesítését (is) szolgálja, a vadászatra jogosult (de csak vadászati joga gyakorlása keretében) adómentesen nyújthat szolgáltatást, adhat át terméket a vadászaton részt vevő vadászoknak (pl.: a vadászaton történő ingyenes vagy kedvezményes részvétel lehetővé tétele, valamint a vadászaton elejtett vad húsának ingyenes vagy kedvezményes átadása adómentesen történhet).”

Az általunk megkérdezett vadásztársasági vezetők – és számunka is – értelmezhetetlen a tervezet. Ugyanis a vadászatra jogosult, mint önálló gazdasági tevékenységet folytató szervezet eddig is szabadon határozhatta meg, miért kér és mennyit, illetve miért nem kér díjat. Általában épp a vadkárelhárító vadászatokra – ha egyáltalán engednek vendéget - nem szokás pénzt kérni. (Természetesen ez alól is vannak kivételek.) Ám azt, hogy mennyit kér a vadásztársaság a vendégétől, illetve mennyiért értékesíti számára a terítékre hozott vad húsát - egyedül a vt döntötte el. Az is kérdés: miért mondana le a vadásztársaság bevételi forrásáról?

Hozzá kell tenni: egy süldő felvásárlási ára egyenesen a vadásztársaságtól (200 és 300 forint közötti átlagos áron) olcsóbb, mint a kötelező állatorvosi vizsgálat díja.

Az ugyancsak értelmezhetetlen, Vejkey miért tartja közfeladatnak a vadkárelhárító vadászatot. A törvények értelmében közfeladat az, aminek ellátását jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati szerv köteles ellátni. Természetesen van mód ezeknek a feladatoknak az átvételére, ezt teszik a közhasznú szervezetek. A vadkárelhárítást azonban egyetlen jogszabály sem rója az állam vagy az önkormányzatok nyakába.

Frissítés

A legvalószínűbb megfejtése Vejkey javaslatának a kompetencia, vagyis a vadászrész adómentessé tétele. Ennek természetesen semmi köze az afrikai sertéspestishez, vagy a vadkárelhárításhoz.

A jelenleg hatályos jogszabályok szerint – a NAV portál tájékoztatása alapján:

"Az Szja tv. 7. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak szerintnem minősül bevételnek a magánszemély által fizetett tagdíjra, hozzájárulásra, felajánlásra tekintettel a vállalkozási tevékenységet nem folytató egyesület, köztestület által a magánszemély részére nyújtott szolgáltatás, amennyiben azt a társadalmi szervezet, a köztestület az alapszabálya alapján, a cél szerinti tevékenységével összefüggésben, a rendeltetésszerű joggyakorlás keretében nyújtja.

Abban az esetben, ha az egyesület vállalkozási tevékenységet is folytat – pl. a vadászházat hasznosítja –, akkor az egyesület tagjainak a tagdíjra, a hozzájárulásra, a felajánlásra tekintettel adott juttatás esetén az Szja tv. 7.§ (1) bekezdés d) pontja nem alkalmazható, vagyis ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a kompetencia (vadászrész) juttatása ilyen esetben adókötelessé válik.

Az adókötelezettség megállapítása kétféle jogcímen történhet. Abban az esetben, ha a juttatás nyújtása olyan magánszemély részére történik, akinek a vadásztársaságtól az adóévben nem származik más jövedelme, a vadásztársaság a juttatást csekély értékű ajándéknak minősítheti, feltéve, hogy a juttatott termék, szolgáltatás értéke alkalmanként nem haladja meg a minimálbér 10 százalékát [az Szja tv. 70. § (3) bekezdés a) pontjának utolsó fordulata szerint]. Csekély értékű ajándék egy magánszemélynek évi három alkalommal adható. Ilyen esetben a kifizető a juttatás szokásos piaci értékének 1,19-szerese után 16 százalék személyi jövedelemadó és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás fizetésére köteles.

Amennyiben az említett rendelkezés bármely okból nem alkalmazható, a magánszemélynek a juttatás szokásos piaci értéke szerint megállapított összeg figyelembevételével az Szja tv. 28. §-a szerinti egyéb jövedelme keletkezik. A vadásztársaságnak az adóelőleget meg kell állapítania és azt szerepeltetnie kell a 08-as bevallásban.

Pénzmozgás hiányában a vadásztársaságnak igazolást kell adnia magánszemélynek a kompetencia címén megszerzett juttatás szokásos piaci értékéről, valamint a befizetendő adóelőleg összegéről annak érdekében, hogy a magánszemély eleget tudjon tenni a negyedévet követő 12-éig az adóelőlegfizetési kötelezettségének és a vadásztársaságnak pedig a juttatás értéke után 27 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie."

Vagyis a képivselő ezt a helyzetet tisztázná azzal, hogy egyszerűen adómentessé tenné a vadászrészt.

(Köszönjük olvasóink segítségét!)