A téli disznóhajtások kedveznek vagy ártanak az afrikai sertéspestis elleni küzdelemnek? Az állomány gyérítése a fontosabb, vagy hogy egyben maradjanak a disznók? Egyáltalán: menekül a vaddisznó a vadászat elől?
Ahogy lapunk korábban megírta: a NÉBIH munkacsoportja legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy az ASP-vel nem érintett vadásztársaságok – a kellő engedélyek birtokában – megtarthatják az ilyenkor szokásos vaddisznó-hajtásokat. A hír megjelenésére fellángolt a vita szakmai körökben: árt vagy használ a hajtás engedélyezése az ASP elleni küzdelemben?
Akik támogatják a hajtások megrendezését, úgy vélik: minél nagyobb vadászati nyomás – gyérítés – alá kell helyezni a vaddisznókat, így csökken egy-egy területen a vadállomány sűrűsége. Ezzel pedig a betegség átadására is kisebb lesz a lehetősége a fertőzött egyednek.
Az ellenzők szerint azonban a hajtások oly méretékben zavarják meg a vadállományt, hogy a fertőzött állatokat is könnyen szétkergethetik, így a beteg egyed helyben maradás helyett nagy távolságokat tesz meg - értelem szerűen ezzel növelve az ASP terjedésének lehetőségét is.
– A legnagyobb probléma, hogy a vad nem olvassa a szakirodalmat – mondta lapunknak Jánoska Ferenc, a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének docense. – Az általános elfogadott tudományos álláspont szerint a vaddisznó nem jár be kifejezetten nagy területeket. Mi GPS-nyomkövetővel figyeltünk vaddisznókat, igaz, vadaskerti környezetben. Azt láttuk, hogy az idősebb példányok megtanulták, mit is jelent a hajtás, és egyszerűen arrébb mennek, egy másik, nem érintett erdőrészben várják ki a vadászat végét, majd visszaballagnak az eredeti területükre.
Jánoska azonban hozzátette: akadnak olyan tudományos kutatások is, amelyek a soproni eredmények ellenkezőjét állítják. Egy szlovén tanulmány beszámol olyan kocáról, amely majdnem az egész országot bebarangolta. A német kutatók pedig arról számoltak be: egy-egy hajtás után két hét is eltelt, mire a vaddisznók visszatértek eredeti helyükre.
A németek a maguk részéről letették a voksukat a vitában: második éve minden energiájukkal az állomány gyérítésén fáradoznak. Vadászok és állategészségügyi szakemberek egybehangzó álláspontja, hogy a kisebb vadsűrűség csökkenti a járvány elterjedésének az esélyét.
Most azonban szembe találkoztak azzal a problémával is, amellyel Magyarországon immár egy éve küzdenek a vadászatra jogosultak: a vaddisznó intenzív vadászása miatt a felvevőpiac telítődött, így a húsfeldolgozók nagyon alacsony áron – ha egyáltalán – veszik át a társaságoktól a lőtt vadat. A magyar piaccal ellentétben Németországban a kereslet is csökkent a vaddisznó húsa iránt, mivel a vásárlók tartanak a sertéspestistől. Annak ellenére is, hogy Németországban még egyetlen megbetegedést sem regisztráltak, emellett az ASP egyáltalán nem veszélyes az emberre. A német vadászszövetség a szövetségi kormány környezetvédelmi minisztériumával közösen próbál megoldást találni a helyzetre.
