Lehetetlen érdemi, fenntartható vadgazdálkodást folytatni anélkül, hogy a vadászatra jogosult tudja: mivel is gazdálkodik. Ennek ellenére a magyar vadásztársaságok elsöprő része rossz, megbízhatatlan módszereket használ a vadállomány felmérésére.

– Noha a hazai vadászatra jogosultak 85 százaléka egyetért azzal, hogy törvényi kötelességük a vadállománybecslés, közel 90 százalékuk egyáltalán nem áldoz pénzt erre – mondta Csányi Erika, a Dél-Dunántúli Fauna Vadászati Társaság elnöke, szakmérnök a somogyi vadászok és az OMVK megyei szervezetének kaposvári konferenciáján. – Reprezentatív, országos felmérésünk alapján a társaságok 54 százaléka egy módszert alkalmaz a becslésre, és a legtöbbet használt módszer, a saccolás és a terítékadatokból történő visszaszámolás is megbízhatatlan.

Csányi elmondta: az általa vezetett társaságot gyakorta érte a vád, hogy a gímszarvasok más területén okoznak vadkárt, így a Fauna területén kezdték el tudományos módszerekkel a vadállomány becslését.

– A szakirodalom 21 módszert sorol fel állománybecslésre – mondta el előadásában. – Ezek közül például a hő- és infrakamerás felmérés használhatatlan és nagyon költséges. Végül a területen a szinkronszámolás alkalmazása mellett döntöttünk. Ez biztosítja a legkisebb ráfordítása mellett azt az eredményt, amely még megbízhatóan használható.

A módszer helyhez kötött, vizuális megfigyelésen alapul, amelynek során az adott vadászterületet egyenletesen lefedő megfigyelési pontokat jelölnek ki – Csányiék esetében 11 ezer hektáron 40 megfigyelő pontot jelentett –, és egy év alatt, összesen 27 délutánon figyelték egyszerre az adott területrészt. Az észleléseket feljegyezték, majd egységes adatbázist alkottak a begyűjtött információkból. Végül 40 ezernél is több adat állt a rendelkezésükre.

– Természetesen a szinkronszámlálás sem tökéletes: a kivitelezése pontos szervezést ígényel, a siker nagyban függ az emberi tényezőtől, vagyis attól, hogy a megfigyelő mennyire pontosan képes megbecsülni a tarvad és a bikák számát, korát, és mindemellett is csak az állomány minimumát képes meghatározni.

Csányi több statisztikai módszert is bemutatott arra, miként lehet kiszűrni a kettős számolást, vagyis azt, hogy egy mozgásban lévő egyedet több megfigyelő is feljegyezzen. Végül úgy döntöttek: a 40 megfigyelő azonos percben felvett adatai közül a legnagyobb létszámú pillanatot veszik alapul - hisz még egy kapitális bika sem képes két helyen lenni ugyan abban a pillanatban.

– Az így nyert adatokból következtetni lehet az ivararányra, a tehén-borjú arányra, a korfára – mondta Csányi Erika. – A végeredmény nem egzakt pontosságú, épp az emberi tényező jelenléte miatt, de hosszú távon mindenképp pontosan jelzi az állomány dinamikáját, alkalmas trendek jelzésére.

A szakember azt is kezdeményezte, hogy a környékük, a 410-es vadászati tájegység többi társasága is csatlakozzon a szinkronszámláláshoz – több-kevesebb sikerrel. A 19 érintett vadászatra jogosultból 11-en – változó intenzitással – részt vettek végül a projektben.

– Tudatos, fenntartható vadgazdálkodást kizárólag pontos állományadatok birtokában lehet végezni – mondta Csányi Erika. – Ideális lenne, ha az ország minél több vadásztársasága alkalmazná legalább a szinkronszámítás módszerét a vadpopuláció méretének megállapítására.