Magyarországon is jelen van az afrikai sertéspestis – jelentette ellentmondást nem tűrően a HírTV. A bizonyíték: pletykák, hallomások, névtelen források. Mindez inkább árt, mint használ.

Az afrikai sertéspestis (asp) terjedése érthető módon tartja lázban a vadászokat épp úgy, mint a sertéstenyésztőket. Mindenki tisztában van azzal, milyen pusztítást végzett a betegség 1957-es felbukkanása, és a '90-es évekig tartó jelenléte Spanyolországban és Portugáliában. Az asp 2007-es, kaukázusi megjelenése óta folyamatosan húzódik egyre nyugatabbra a kór, minden jel szerint emberi beavatkozással: a járvány kitörésének pontszerű, egymástól akár több száz kilométerre történő felbukkanása egyértelműen arra utal, hogy a megelőző intézkedések be nem tartásával, vagy fertőzött hús szállításával tudott a sertéspestis 2017-re az ukrán-magyar határhoz érkezni.

Azt sem gondolhatja senki komolyan, hogy hosszú távon képes lehet az erre hivatott szervezet, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a határon felszerelt fertőtlenítőkkel és a határőrizet szigorításával útját állni a betegségnek. A zöldhatáron ugyanis senki nem állítja meg a vaddisznókat, a betegség leggyakoribb hordozóit. A felállított vegyi kordon szerencsés esetekben is csupán hetekig-hónapokig képes megfékezni a terjedést.

A helyzet tehát meglehetősen aggasztó: Romániában, Ukrajnában, Csehországban, Lengyelországban és a Baltikumban detektált módon jelen van a kór. Sőt, a HírTV szombati híre szerint már Magyarországon is tombol a pestis. Utóbbi híradás azonban kizárólag hallomásokra, pletykákra és névtelen forrásokra támaszkodik – szemben a védekezést koordináló hatóság, a Nébih és az Európai Unió ellenőreinek állításaival.

Természetesen hónapokkal ezelőtt lapunkhoz is eljutottak olyan pletykák, híresztelések, amelyek az asp magyarországi jelenlétéről szóltak. Azonban az informátorok egyike sem tudott kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatni a sertéspestis jelenlétére. Névtelenséget kérő segítőink mindegyike "azt hallotta egy hivatásos vadásztól…", "az ismerősének a felesége látta…", "egy barátja úgy értesült…". Az újságírás szakmai minimuma, hogy ellenőrizetlen információt, még ha több, egymástól látszólag független forrásból is származik, nem közlünk. Mert ez így nem tájékoztatás, hanem pánikkeltés. Márpedig a sertéspestissel kapcsolatban erre semmi szükség.

Főleg úgy, hogy a megbetegedés elhallgatásával, eltussolásával elsősorban a vadászokat – közűlük is első sorban a hivatásos vadászokat – vádolják. Mégpedig pusztán anyagi érdekeik miatt. A HírTV azt sugallta: minthogy a vadásztársaságok számára jelentős bevétel a vaddisznó értékesítése, ellenérdekeltek abban, hogy bejelentsék, ha megbetegedést tapasztalnak. Ez az érvelés azonban több ponton is elbukik. Egyrészt: jelenleg kirívóan alacsony a vadhús felvásárlási ára, lassan ott tartunk, hogy jobban megéri a vadászatra jogosultan "házon belül", vagy a feldolgozó kihagyásával értékesíteni a húst. Ez a helyzet viszont változni fog a tavasz közeledtével – csökken a túltermelés –, az árak emelkednek majd. Ha ekkor jelentik be az asp jelenlétét, sokkal komolyabb károk érnék a társaságokat.

Másrészt azt feltételezni a vadászokról, hogy nem vennék fel a harcot és pusztító járvánnyal szemben – több, mint rosszindulat. A vadászatra jogosultak ugyanis abban érdekeltek, hogy minél előbb és gyorsabban megfékezhető legyen egy esetleges kitörés – nem pedig az elhallgatásában. Utóbbi esetben ugyanis olyan mértékben fertőzi meg az állományt a kór, hogy később már aligha lehetne vele bármit is kezdeni.

A pletykák mindegyike megemlíti: a hivatal, vagyis az állam is tud a betegség jelenlétéről, de szándékosan nem jelenti be, elhallgatja.

Ez a kijelentés – amellett, hogy mindeddig senki nem tudta bizonyítani – klasszikus összeesküvés-elmélet, így ugyan ott bukik, ahol a többi hasonló teória. Ahhoz, hogy titkolni lehessen az asp jelenlétét, az elhallgatásban olyan sok embernek kellene közreműködnie, ami lehetetlenné teszi a titokban maradását. Emellett a magyar agrár- és vadász szektor csak veszítene egy ilyen mentalitáson – ugyanis hosszabb távon bizonyosan kiderülne a hazudozás. Ebben az esetben pedig joggal számolhatnánk az Unió és a sertés-piacainkat jelentő országok komoly neheztelésével. Ezzel szemben az idejében kiadott vészjelzésnél a partnerországok és az EU minden – anyagi és szakmai – segítséget megadna a járvány kezeléséhez.

Azt mi sem állíthatjuk, hogy az afrikai sertéspestis nincs jelen Magyarországon. Arra azonban mindeddig semmiféle bizonyíték nincs, hogy bárki, bármilyen okból összeesküvést szőt volna a járvány eltussolására, legyen az vadásztársaság vagy állami szerv. Bizonyíték hiányában pedig mindez nem több pletykánál, ami jelen helyzetben – szándékos vagy nem – pánikkeltés csupán.