Védett és fokozottan védett fajok mentett egyedeit engedte szabadon a Kecskeméti Vadaskert és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.

A két intézmény között csaknem 20 éve áll fenn egy együttműködés, amelynek keretében a természetvédelmi őrszolgálat a Vadaskert gondjaira bízza a természetben sérülten vagy betegen talált védett vagy fokozottan védett állatok egyedeit – írja a nemzeti park beszámolójában. Amennyiben gyógyulásuk sikeres, újra szabadon engedhetőek.

Zomboriné Polyák Irén, a Vadaskert igazgató-helyettese elmondta: egyre nagyobb százalékban sikerül megmenteni a hozzájuk sérülten bekerülő egyedeket. „Ezúttal hét fiatal vörös vércse, négy kuvik, két gyöngybagoly, két fehér gólya, egy erdei fülesbagoly, négy keleti sün és egy fiatal vörös mókus térhet vissza a természetbe.”

Az elmúlt hónapok heves viharai miatt idén tavasszal és nyáron viszonylag sok sérült madár vagy fészekből kiesett fióka került be a vadasparkba. A fiatal madarak szerencsére jó eséllyel visszavadíthatók.

Dr. Magyar Gábor, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság igazgató-helyettese az állatkertek természetvédelemben betöltött szerepét méltatta. „Míg korábban az állatkertek csak arra törekedtek, hogy minél több ritka fajt mutassanak be, mára már egyre nagyobb szerepet játszanak a természetvédelemben is” – mondta.

A madarakat Németh Ákos, a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület munkatársa először meggyűrűzte, illetve röviden ismertette a helyszínre érkezett gyerekeknek, mit kell tudni ezekről a védett és fokozottan védett fajokról, valamint hogy mire jó a gyűrűzés.

A sünöket a Vadaskert melletti erdőben engedték el, a mókust szintén nem vitték messzire, csak hagyták, hadd másszon fel az egyik fára. Igaz, nem nagyon akaródzott neki elhagyni a Vadaskert igazgatójának, Tokovics Tamásnak a biztonságot jelentő vállát.

A gólyák az izsáki Kolon-tónál találtak új otthonra, a többieket pedig Kecskemét határában engedték el, egy alkalmas élőhelyen. Németh Ákos választása egy friss tarlóra esett, ahol bőven találnak majd egeret, pockot, sáskát a vércsék és a baglyok, sőt, a baglyok örömére egy lakatlan, romos tanya is van a közelben.

Elengedésük után a vércsék egy kis riadalmat okoztak a közelben cikázó fecskék között, a baglyok egyből a lakatlan tanya és a körülötte lévő facsoport felé vették az irányt. Hamarosan onnan is az énekesmadarak méltatlankodása hallatszott, akik nem fogadták kitörő örömmel az új szomszédokat.