Az aranysakál rágcsálókat fogyaszt, magánál nagyobb állatban nem tesz kárt – közölte a minap Hanga Zoltán, a fővárosi állatkert szóvivője. Lehet, hogy a rabságban tartott állatok esetében ez igaz, de a szabadon élőknél biztosan nem.

Az budapesti állatkert szóvivője nyilvánított véleményt a napokban a közszolgálati televízióban az aránysakálokkal kapcsolatban. Hanga Zoltán egyebek mellett azt nyilatkozta: az országban 6500 aranysakál él, legtöbbjük Somogy, Baranya és Bács-Kiskun megyében. Szerinte nem igaz, hogy a vadállományt dézsmálják a ragadozók, mivel az aranysakál „tápláléka főként kisebb rágcsálókból áll, nem jellemző, hogy náluk nagyobb állatokban kárt tennének”.

Minthogy a vadászok, vadásztársásagok tapasztalata merőben eltér az állatkerti szóvivő nyilatkozatától, megkérdeztük Kemenszky Pétert, az OMVK Somogy megyei titkárát, aki doktori disszertációja készítése során több száz sakál gyomortartalmát elemezte, egyetért-e Hanga állításaival?

– A faj magyarországi őshonossága vitatott, korábbi elterjedésének északi határa lehetett hazánk – mondta a szakember.–  A településszerkezet átalakulása, az úthálózat és a közlekedés fejlődése, az intenzív fölhasználat, és az urbanizáció vezethetett ahhoz, hogy a faj 1989-re bekerült a kipusztult fajok közé a Vörös könyvbe.

Kemenszky hozzátette: néhány évvel később újra megfigyelték az országban, amelyet a tőlünk délre a balkáni országokban bekövetkezett létszám feldúsulásával magyaráztak. Hazánk déli megyéiben, Baranyában, Somogyban és Bács-Kiskunban jelent meg először újra a sakál, ma is itt él a legnagyobb állomány. A kétezres évek elejéig létszáma és terítéke lineárisan, azóta exponenciálisan növekedik napjainkig. Közben benépesítette – változó sűrűségben – Magyarországot, majd megjelent Olaszországban, Ausztriában, Szlovákiában, sőt Lettországban is.

– Kezdetben a táplálékvizsgatok apró rágcsálókat fogyasztó ragadozóként azonosították, majd egyre inkább - létszámnövekedésével arányosan - tért át, opportunista fajként, minden elérhető forrásra, nagyvadfogyasztása. A nagyvadfajokra gyakorolt hatása évek óta ismert. Óvatos és intelligens ragadozó, szoros családi kötelékben él. Kitartó és elszánt, nálánál nagyobb prédát is megtámad többedmagával. Bizonyos területeken (Belső-Somogy, Ormánság) a szarvasfélék szaporulatára és a vadmalacokra markáns hatással van. Megfigyelt ezen felül dögfogyasztása és alkalmanként növényi táplálékot, főleg gyümölcsöt is fogyaszt. Az apróvad predációja mindeddig nem nyert bizonyítást.

Félénk és bizalmatlan ragadozó, csapdával nehezen fogható, a lakossági interakciót kerülő faj. A belterületi “sakálmegfigyelésekről” rendre kiderül, hogy az avatatlan szem rókába látja bele az aranysakált. Magyarországi létszáma nehezen becsülhető, könnyen lehet tízezres nagyságrendű. Ettől függetlenül az emberre ártalmatlan a rókánál alig nagyobb kutyaféle.