Két szarvast – egy bika- és egy ünőborjút – pusztítottak el kutyák. A vadász körültekintően és szakszerűen járt el, mégis tart az állatvédőktől. Bár ismert az egyik kóbor eb gazdája, valószínűleg megússza a felelősségre vonást.

Az egyik Komárom-Esztergom megyei vadásztársaság területére ment ki a lapunknak ugyan nyilatkozó, de neve elhallgatását kérő vadász október 12-én, hajnalban.

– Előző este szarvasokat láttam a közeli szőlőben, így azt terveztem, hogy kiülök a kerítés melletti magaslesre. Ahogy a les felé közeledtem, megláttam a kerítés oldalában, a szőlőtőkék felé egy szarvastetemet. Közelebbről megnézve egyértelmű volt, hogy ragadozók végeztek vele. Mivel nálunk is egyre jobban elszaporodik az aranysakál, először rájuk gyanakodtam. A les ebből a szempontból is jó választásnak tűnt, hisz ha a közelben vannak még, terítékre tudom hozni a sakálokat.

A vadász beszámolója szerint alig tíz perce ült a lesen, amikor zajokat hallott a szőlő felől, majd a kerítés egyik gyenge pontját kihasználva, egy szarvasborjú rohant ki a gyümölcsösből, nyomában az őt űző, három kóbor kutyával. Az állatok néhány pillanat alatt bevágtattak a közeli akácosba.

– Már ekkor szóltam a társaság hivatásos vadászának, hogy vadat űző, kóbor kutyákat láttam a területen.

Néhány perccel később az akácosból egy egész szarvas rudlit hajtottak ki a kutyák. A megugrasztott szarvasok elrohantak, a kutyák pedig – kifáradva a hosszú üldözésben – eloldalogtak.

– Miután minden állat elment, azt gondoltam, hogy körbe járom a szőlőt. A középső részén egy kisebb dombra kaptattam fel, amikor lejjebb valami sötétet vettem észre a földön. A keresőtávcsővel megnéztem: egy újabb szarvasborjú teteme volt az, mellett a korábban is látott, három kóbor kutya. Azt nem tudtam megállapítani, hogy éppen táplálkoztak-e a szarvasból, de egyértelmű volt: a zsákmányra vigyáznak. Amint észrevettek, mind a három agresszíven, támadólag indult el felém. Esélyem sem lett volna elfutni előlük, és azt sem akartam megvárni, hogy elérjenek hozzám, így végül a lövés mellett döntöttem. Egy világos bundájú, kuvasz formájú és egy drapp, tacskókeverék mellett egy fekete, német vizsla nagyságú kutya közeledett felém. Végül az utóbbit lőttem meg. A lövés hangjára a másik kettő eliramodott.

A lövést követően a vadász értesítette a hivatásos vadászt, a vadászatra jogosult társaság egyik vezetőjét, a területileg illetékes vadászati hatóságot, a körzeti állatorvost valamint a rendőrséget is. A kiérkező állatorvos megállapította: mindkét szarvasborjút kutyák ejtették el. A lelőtt kóbor ebben elektronikus azonosítót (chipet) is találtak, amelynek leolvasásából kiderült, ki az állat gazdája, valamint az, hogy a kutya nem kapta meg a kötelező oltásokat sem. Az esetről a rendőrség is jegyzőkönyvet készített, azonban jelezték a társaságnak: kizárólag polgári peres úton kérhetik a kutyák okozta károk megtérítését.

– Még konzultálunk a társaság ügyvédjével arról, hogy pert indítsunk-e a tulajdonos ellen – mondta lapunknak Farkas László, a vadásztársaság egyik vezetője. – A kár azonban milliós nagyságrendű, hisz figyelembe kell venni az ünő esetén a potenciális szaporulatot, a bikaborjúnál pedig a belefektetett munka mellett az elveszett trófeát is.

Sok reményük azonban nincs. Úgy tudjuk, több esetben is előfordult, hogy kutyalövéseket követően sikerült azonosítani a kóbor állat gazdáját a chip alapján. A tulajdonosok ilyenkor azonban általában ahhoz a trükkhöz folyamodnak a felelősségre vonás elkerüléséért, hogy azt mondják a hatóságnak: évekkel korábban elajándékozták az állatot, az új tulaj pedig elfelejtette a saját nevét átíratni a chipeb szereplő adatok között. Ilyen esetben pedig mind a rendőrség, mind a kárt elszenvedő vadásztársaság tehetetlen. Még a kutya elvesztéséért járó szabálysértési eljárást sem lehet lefolytatni a gazdával szemben.

– Tudom, hogy ment ez régen. Az apám hivatásos vadászként dolgozott. Kötelessége volt lelőni a kóbor, vadat űző kutyákat – mondta az esetről a vadász. – De ma már nagyon más a világ. A vadászok hangja szinte elnémul az állatvédőké mellett. Nem szívesen lőttem le azt a kutyát, de biztos vagyok benne, hogy körültekintően és helyesen jártam el. Hasonló helyzetben legközelebb is ezt tenném, pedig nagyon szeretem a kutyákat.