A földművelési tárca legújabb utasítása nagyon beszűkíti a sportvadászatot a nemzeti parkokban.

Az agrártárca "a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi célú vagyonkezelési tevékenységének egységes szakmai alapelvek szerinti ellátásáról" szóló miniszteri utasításban határozta meg a nemzeti parkok és a vadászat viszonyát. Az országban található 10 nemzeti park nem automatikusan esik természetvédelmi besorolás alá, így a kezelésükben álló területen – vagy saját, vagy más vadászatra jogosult jogi személy szervezésében - lehet vadászni. Az FM mostani utasítása azonban komolyan korlátozza a vadászati tevékenységet.

A jogszabály deklarálja: "a vadászterületeken a vadászat és a vadgazdálkodási tevékenység nem cél, hanem a természetvédelmi vagyonkezelés eszköze. A vad csak állományszabályozás céljából – károkozásának megelőzése és mérséklése érdekében, továbbá állat-egészségügyi indokok alapján vadászható elejtéssel vagy befogással." Arra is felhívja a nemzeti parkok figyelmét az utasítás, hogy "a vadászat, a vadgazdálkodás, a vadászetika, a természetvédelem és az állatvédelem szabályainak, illetve előírásainak betartására példamutató figyelmet kell fordítani."

A miniszteri utasítás azonban meglepő részeket is tartalmaz, egyebek mellett a vadkárral kapcsolatban. A joganyag leszögezi: a nemzeti parkok "saját vagyonkezelésben és vadászati jogosultságban lévő erdőterületen az erdei vadkár megelőzése, és ezzel a természetes erdei életfolyamatok biztosítása alapvető fontosságú. Nem tervezhető vadkár ilyen területen és nem is fizethető ki. Törekedni kell az erdő vadeltartó-képességének megfelelő vadállomány kialakítására és fenntartására." Vagyis azokon a területeken, amelyeken a parkok maguk birtokolják a vadászati jogot, nem fizethetnek vadkárt a gazdálkodóknak.

A vadászható vadfajok esetében is komoly korlátozásokat vezetnek be. Így "a vadászterületeken kizárólag a következő vadfajokra szabad vadászni: gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, vaddisznó, róka, borz, aranysakál, nyest, nyestkutya, mosómedve, pézsmapocok, dolmányos varjú és szarka. Amely fajok esetében a jogszabályok lehetővé teszik, az állományszabályozást csapdázásra kell alapozni. A vízivad, a mezei nyúl, az üregi nyúl, a fácán, a fogoly, az erdei szalonka, a balkáni gerle és az örvös galamb, valamint a házi görény és a szajkó vadászata alapvetően nem megengedett. Gyérítésük csak speciális természetvédelmi célból, valamint közegészségügyi okból történhet a természetvédelemért felelős helyettes államtitkár eseti, éves jóváhagyásával."

A fenti megszorításokkal lehet csak sportvadászat céljából értékesíteni vadászati lehetőséget, azonban a nemzeti parkoknak "törekedni kell azon elv érvényre juttatására, hogy a vadállomány-kezelés során keletkező bevétel visszaforgatásra kerüljön a vadon élő állatfajok és élőhelyük védelmére, fenntartására és javítására."

A jogszabály szigorúan tiltja "a vadászterületeken vadfaj betelepítése, kibocsátása, továbbá mesterséges állománydúsító módszerek alkalmazását". Ugyanis "a vadászterületeken a cél a természetközeli, külterjes vadállomány-kezelés, ezért a mesterséges vadtakarmányozás általában nem megengedett. … szélsőséges téli időjárás esetén mentő célú takarmányozás céljából szálas-szemes takarmány etetése mértéktartással végezhető." Szintén korlátozó rendelkezés, hogy "a vad elejtését vagy befogását, és általában a vadászati tevékenységet a lehető legcsekélyebb zavarással kell végrehajtani. A vadászati módok megválasztásánál ezért még az eredményesség rovására is ez a fő szempont."

Az utasítás egyértelművé teszi: bár továbbra is lehet sportvadászatot folytatni a nemzeti parkok területén, azt minden esetben alá kell rendelni a természetvédelmi céloknak, valamint a bérvadásztatásból befolyt összeget az élőhely és a vadállomány javítására kell fordítani.

Cikkünkkel kapcsolatban a Földművelésügyi Minisztérium az alábbi pontosítást juttata el szerkesztőségünkhöz: 

• A hivatkozott Utasításban foglalt vadászati előírások szerepeltek már a 2012. évi hasonló tárgyú utasításban is, tehát nem új szabályozásról van szó.

• Az Utasítás nem a „nemzeti parkokban” szabályozza a vadgazdálkodási tevékenységet, tehát a cikk címe hibás és félrevezető. Az abban foglaltak kizárólag a nemzeti park igazgatóságok saját vadászatra jogosultsága alatti vadászterületekre vonatkozik. Társult vadászati jog útján történő hasznosítás esetén az igazgatóságok tulajdonosi arányuk mértékében érvényesítik a Szabályzatban foglalt előírásokat. A 10 nemzeti park igazgatóság jelenleg 21 vadászterületen, összesen 169.000 ha-on vadászatra jogosult. A védett természeti területek kiterjedése 849.000 ha (ebből 481.000 ha nemzeti park), tehát az igazgatóságok csak a védett területek kis részén vadgazdálkodnak.

• A vadkár tervezésének és kifizetésének tilalma kizárólag a nemzeti park igazgatóságok saját vagyonkezelésében levő erdőire vonatkozik, és csak abban az esetben, ha ott a nemzeti park igazgatóság vadászatra jogosult is. A szabályozás félreérthető, hiszen az igazgatóság saját magának nem fizethet vadkárt, a szöveget ebben a vonatkozásába pontosítani kell. Természetesen az igazgatóságok vadászatra jogosultként a gazdálkodók felé ugyan úgy helyt állnak a vad által okozott kárért, mint bármely más vadgazdálkodó.