Az éjjellátó keresőtávcsövek használatának engedélyezése körüli vita nem csillapodik. A kérdés megosztja a vadásztársadalmat - ezúttal Kemeszky Péterrel, a vadászkamara Somogy megyei titkárát kérdeztük.

– Egykori hivatásos vadászként, megyei kamarai titkárként és vadásztársasági elnökként mit gondol a törvénymódosításról?

– Kicsit azt érzem, hogy azokat hagyták most a slamasztikában, azoknak fordítottak hátat a törvényalkotók, akik eddig vállvetve küzdöttek az éjjellátók engedélyezése, használata ellen. Meggyőződésem, hogy ez a döntés nem csak azokat döbbentette meg, akik a vadászatot hivatásként űzik, tanfolyamokon készítik fel a jelölteket, vagy új vadászokat vizsgáztatnak – és így szemléletformálóként hatalmas a felelősségük –, de a sportvadászok jelentős részét is.

– Miért tartja problémásnak az éjjellátó keresőtávcsövek használatának engedélyezését?

– Azok a mindannyiunk által nagyra tartott elődök, akikre örökké hivatkozunk – Széchenyi Zsigmond, Fekete István és társaik –, akik már a múlt század első felében saját maguk szabtak gátat, húztak meg egy határt, amikor a céltávcsöveket elkezdték használni a vadászfegyvereken. Akkor úgy döntöttek: ez az a határ, amit nem lépnek át, akármit is hoz a technikai fejlődés. Ettől kezdve ezt az önkorlátozást rendszereken átívelően a mindenkori döntéshozók, a szakma és az érdekképviseletek is támogatták. Ennek lassan 100 éve már. Nemet tudtunk arra mondani, hogy a vadászati eszközök szolgai módon kövessék a hadiipar fejlődését. Ha akkor ezt nem állították volna meg, ma egy okostelefonos applikáción keresztül egyetlen gombnyomással lehetne egész területek teljes vadállományát kiirtani. Ma az egymással kompatibilis eszközök miatt lehetőség van rá, hogy keresőként használt monokuláris éjjellátót rátegye a vadász egyetlen mozdulattal a céltávcsőre. Mindezt nem lehet azzal indokolni, hogy túl sok a vaddisznó vagy az aranysakál. Eddig is lehetett gyéríteni az állományt különböző technikákkal, - mint pl. a hatósági engedélyhez kötött lámpahasználat - és ezekre a továbbiakban is lehetőség lesz. A törvény amúgy is tiltja, hogy naplemente után egy óra és napfelkeltét megelőző egy óra közötti időszakban egy-két faj kivételével vadászatot folytasson a területen a vadász. De minek is? Nem kommandósok vagyunk az éjszakában. A sportvadásznak ez a hobbija, ők nem katonák - nem kell a sötétben látniuk. Miért is kellene, ha éppen nincsen vadkárelhárítás? A védelmi szolgálat pedig a hivatásos vadászi feladata. Ez a szakmai magánvéleményem.

– Korábban lapunknak Bárándy Péter, a kamara etikai bizottságának elnöke is jelezte: az éjszakai vadászat tilalma továbbra is érvényben van. Akkor mi a probléma?

– Senkinek nem kellene kiskaput nyitnunk a törvény segítségével. A vadászok fölött – természetesen tisztelet a nagy többség kivételnek akinek nem is kell - gyakorlatilag semmiféle kontroll nincsen az éjszakai vadászat terén. A magasles magányában a vadász maga dönti el, hogy milyen eszközt használ, mire lő. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az arra alkalmas szentnek – újfent tisztelet a kivételnek - maga felé húz a keze. Ha senki nem látja és ha lehetőség van rá – következmények nélkül – nagy a kísértés a normaszegésre. Így pedig most még nagyobb. De félreértés ne essék, nem az aranysakált vagy a vaddisznót féltjük. Viszont nem fogjuk tudni megmenteni a gímszarvast, a dámvadat és az őzet. Hiába tartjuk magunkat vadgazdálkodási irányelvekhez, ha a másik oldalon kinyitjuk a kaput. A vadászati törvényekhez szakemberek kellenek. Társasági elnökként azt kezdeményezem, hogy a vadászati házi szabályzatunkat úgy módosítsuk, hogy a területünkön továbbra sem használható ilyen eszköz.

– Attól tart, hogy a törvényszegésre hajlamosabbak előtt tárták szélesebbre a kaput.

– Továbbra sem lesz kötelező infrát használni, de elmosódik a határ az etikus, törvényes eszközök és ezek ellentétei között. Eddig a rendszer maga dobta ki a használóit előbb vagy utóbb, mert a dolog tiltott volt. Biztos vagyok abban, hogy most a kisebbség előtt nyílt meg a kapu. A sportvadászok vannak többségben a vadásztársadalomban, de nekik is csak kis részük ujjong, no meg persze a kereskedők. Viszont nekünk is le kell vonnunk saját magunk számára a szakmai konzekvenciákat. Lehet, hogy eddig is fordítva ültünk a lovon, miközben a világ elrohant mellettünk?

– Többen úgy vélik, ez csak az első lépés az eddig nem engedélyezett eszközök használatának engedélyezésében. Osztja ezt a félelmet?

– Teljes mértékben. Az éjjellátók engedélyezésével a kombinálható eszközökkel átszakadt a gát. Jöhet a hangtompító, a lép, a hurok, a verem - jöhet minden, ami most tiltott?! Száz éves megállapodást rúgtunk fel ezzel. Elkezdődött a német alapokon nyugvó, feszes és szigorú magyar vadászati hagyomány fellazítása, elmozdítása az újvilági, fesztelen felfogás felé (lásd. USA). Én így látom, de szívesen venném, ha más is megszólalna az ügyben.