Az agrárminiszter szerint sikeres volt az elmúlt évek jogalkotása - újabb, átfogó törvényre már nem kell számítani, de a meglévőket még finomítják.

Magasles: Az idei FEHOVA megnyitóján örömmel üdvözölte, hogy emelkedik a magyar lakosság körében a vadhúsfogyasztás. Mit tud tenni a tárca annak érdekében, hogy ez a tendencia felgyorsuljon?

Fazekas Sándor: Az egészséges magyar élelmiszereket, kézműves termékeket az elmúlt években igyekeztünk megismertetni a lakossággal, több marketingkampányt is indítottunk. A vadhús biotermék, az egészséges táplálkozási körbe tartozik. Akár a FEHOVA megnyitó is jó alkalom ennek reklámozására. Az idei nyáron a nyúlhús fogyasztása érdekében indítunk kampányt. Korábban nyitottunk több erdészeti-termék boltot, ahol vadhúst és vadhúskészítményeket lehet vásárolni. Nagy számban támogatunk olyan rendezvényeket, amelyeken a kézműves élelmiszert előállítók értékesítik portékáikat. Lépésről lépésre érhető el, hogy a vadhúsfogyasztás növekedjen, biztató az elmúlt évek tendenciája. A gasztronómián keresztül népszerűsíthető a magyar vadászati kultúra, amely hihetetlenül nagy kincs. Ezt a célt szolgálja, hogy az erdeink jól átjárhatók lettek, turista útvonalak épültek ki, megközelíthetőek az erdei vendéglők, új szálláshelyek nyíltak. Mindez közelebb viszi az embereket a természethez, a vadvilághoz és a vadászati kultúrához.

– Szintén a FEHOVA megnyitóján jelezte: kezdeményezni fogja, hogy bizonyos vadfajok húsának forgalmi adója 5 százalékra csökkenjen. Hogy áll ennek az előkészítése? Mikorra várható és mely vadfajok lesznek érintettek az adócsökkentésben?

– Ennek újra neki kell majd futni. A költségvetés teherbíró képességétől is függ az, hogy mely húsféleségek lehetnek a kedvezményezett áfa-körben. Most is fontos lépést tettünk: a hal és a sertésbelsőségek az 5 százalékos áfa-körbe kerültek. Lépésről lépésre haladunk. A kormány eltökélt az élelmiszerek forgalmi adójának csökkentésében.

– Az új vadászati törvény immár minden rendelkezése hatályos, ahogy a végrehajtási rendelete is. Emellett megújult az erdőtörvény, és még számos ágazati jogszabály. A közeljövőben számíthatunk-e még ezek méretéhez hasonló jogalkotásra a vadászat, vadgazdálkodás területén?

– A tárcához tartozó számos területen születtek az elmúlt években új, átfogó jogszabályok. Elkészült az új földtörvény, környezetvédelmi törvény, erdőtörvény, halászati- és vadászati jogszabály. Maga a törvényi környezet adott, így a következő években a tapasztalatokat kiértékelve, a jogalkalmazás területéről érkező impulzusokra figyelemmel kell majd esetleg kisebb vagy nagyobb módosításokat tennünk. Ehhez kell némi idő. Több év gyakorlata lehet csak az alap arra, hogy hozzányúljunk valamelyik normához, így inkább a végrehajtási rendeletek finomítása lehet az elkövetkező időszakban a feladatunk. 

– A komplex jogalkotás során mi volt a célja a tárcának?

– Van egy logikája a szabályozásnak. Megszületett, mint zsinórmérték a nemzeti vagyonról szóló, kétharmados norma. Ehhez illeszkedik a földtörvény, és utána jöhetett a többi, amelyek figyelemmel vannak a nagy, átfogó szabályozásokra. Például vadászni is haszonbérlet jellegű jogviszony alapján lehet. Ezek egymásra épülő joganyagok, amelyek azt szolgálják, hogy eligazodjunk az adott területen, emellett hosszú távra lehessen tervezni.

– Ezeket a célokat az új jogszabályokkal maradéktalanul sikerült elérni?

– Igen. Elég arra gondolni, hogy a földtörvénynél a haszonbérleti időszakok és maximumok szabályozása változott, így több gazda juthat földhöz. Azt látjuk, hogy míg 2010-ben nagyjából 50-50 százalék volt a földhasználat megosztása a természetes- és a jogi személyek között, ez mostanra 60-40 százalékra módosult a gazdálkodók javára. A vadászati törvény is hasonló logikát követ: a vadgazdálkodásról elsősorban a földtulajdonosok döntenek, az ő véleményük számít, ők tudják meghatározni, hogy ki vadászhasson. 

– Az új társaságoknak – de még a régebb óta működőknek is – komoly feladatot jelent az új jogszabályi környezethez való alkalmazkodás. Milyen segítséget remélhetnek ehhez a tárcától?

– Segítünk természetesen, a kormányhivatalok és az FM együttműködik a vadászati érdekvédelmi szervezetekkel. A mostani szabályozást a vadásztársadalommal, képviselőikkel egyeztetve dolgoztuk ki. Mintegy 1300 vadászterület van az országban, és mindössze néhány tucatnyinál alakult ki vita a területek újraosztásakor. Alakultak új társaságok is, nyilván ott, ahol a földtulajdonosok akarata ezt megkívánta. Úgy látom, ez konszolidált keretek között zajlott. Ez azért is fontos, mert meghosszabbodott az üzemtervi idő, egy vadásztársaság 20 éven keresztül használja a területet. Ez logikus is, ha például egy trófeás vadra gondolunk. Olyan vadgazdálkodás mellett köteleztük el magunkat, ahol összhangban vannak a természetvédelmi-, a vadgazdálkodási- és a mezőgazdasági szempontok is. Megpróbáltuk valamennyi érintett számára a lehető legjobb megoldást kidolgozni.

– Mit tart a legfontosabbnak vagy legjelentősebb előrelépésnek az új törvény és végrehajtási rendelete hatályba lépésével kapcsolatban?

– Az elmúlt két évtized alatt a vadgazdálkodási törvény alig változott. Legfontosabb feladatunk az volt, hogy felzárkóztassuk a mai igényekhez a jogszabályt. Egy átláthatóbb, hatékonyabb, a mindennapi életben könnyebben használható joganyagot akartunk alkotni. Meg akartuk teremteni a természet és a vadgazdálkodás összhangját. Maga a törvényalkotás folyamata sikeres volt, minimális vitát érzékeltem csak – például a vadkárrendezés vagy a vadászati haszonbérlet megfizetésének kérdése körül. De nyilván ahhoz még rövid az idő, hogy megítéljük: az ország vadállományára, vadgazdálkodására milyen hatással lesz az új törvény. Nagyon fontos, hogy meg tudjuk teremteni a vadkármegelőzés és az állományszabályozás összhangját, hogy az adott terület vadeltartó képességhez igazodjon a vadállomány, amelyet egyúttal minőségileg is jó kondícióba akarunk hozni. Célunk, hogy a vadászati nagyhatalmak között legyen Magyarország. 2021-ben vadászati világkiállítást rendezünk, ehhez pedig elengedhetetlen a rendezett jogi háttér. De aki a természet, a mezőgazdaság világában dolgozik, az tudja, hogy a gyors csodák ritkák, csak fokozatosan lehet jó eredményeket elérni.

– Számos vadászatra jogosult tart attól, hogy a vadkárra vonatkozó új jogszabályi előírások miatt csődközeli helyzetbe kerülnek. Elképzelhetőnek tartja ezt? Ha ez bekövetkezne, remélhetnek-e segítséget a minisztériumtól a bajba került társaságok?

– Egyesületi formában működnek a vadásztársaságok, így döntően nekik kell fedezniük a vadkárt. Alig hiszem, hogy túl sok külső szereplőre számíthatnának. Meg kell találni azt az együttműködést a termelők, gazdák és a vadásztársaságok között, amely lehetővé teszi, hogy a vadkárok ne legyenek elviselhetetlenek. Nyilván, amikor valaki egy adott terület vadgazdálkodási jogai iránt érdeklődést mutatott, tisztában volt az előírásokkal és feltételekkel: hivatásos vadászt kell alkalmazni, vadgazdálkodási üzemtervek szükségesek, vannak felelősségi helyzetek – és persze vannak bevételek is. Ezeket kell egyensúlyban tartani.

– Az új törvényben és a végrehajtási rendeletben az eddigieknél megengedőbb szankció-rendszert vezettek be. Korábban például mínusz pontos trófea bemutatásánál azonnal büntetés járt. Ezzel szemben most először figyelmeztetik a vadászatra jogosultat és csak a végső esetben kap, igaz, az eddigieknél komolyabb, akár a vadászattól történő eltiltásig terjedő büntetést. Célravezetőnek tartja az új a szankció-rendszert?

– A fokozatosság elvének betartására helyeztük a hangsúlyt. A korábbi szabályozás nagyon szigorú volt, de az újban is benne van: ha olyan gyakorlat alakul ki, ami az előírásokat nem veszi figyelembe, akkor a szankcionálás nem maradhat el. Ezt a rendszert is ki kell próbálni a gyakorlatban. Egy-egy, esetileg előforduló, alkalomszerű hiba nem biztos, hogy súlyos büntetési terhet kíván, de ismétlődően rossz gazdálkodás esetén megfelelő eréllyel kell fellépni.

Fazekas Sándor Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettessel az idei FEHOVA-n (fotó: kormany.hu)

– Lapunk elsőként írta meg, hogy a végrehajtási rendeletben már az elektronikai rásegítéssel rendelkező céltávcsövek vadászat során történő birtoklását is tiltják. Helyesnek tartja ezt a szabályozást? Etikátlan, nem vadászhoz méltó segédeszközről van szó, vagy a technikai fejlődésről való önkéntes és tudatos lemondásról?

– Természetvédő és gazdálkodó vagyok, a vadászati kultúra nagy tisztelője – de magam nem vadászom. Az biztos, hogy vannak etika kérdések, amelyekben döntenünk kell. El kell döntenünk, hogy egy gépesített megoldást választunk, csúcstechnológiával fogunk kimenni az erdőbe, a természetbe, vagy azt mondjuk, hogy vannak előírások, hagyományok, amelyekhez ragaszkodunk. Utóbbiak egyébként értékesek és hatékonyak. Nem célszerű, ha ipari irányba mozdul el a vadászat. Egyre népszerűbb mostanában az elöltöltős fegyverekkel vagy íjjal folytatott vadászat – nem véletlenül. Az ember ügyességét ez bontakoztatja ki igazán, nem az, ha valamilyen technológiai vívmánnyal meghosszabbítja a képességeit. És nyilván esélyt kell adni a vadnak is. Ehhez a vadászati kultúrához fontos ragaszkodni - ezt jogszabályokkal is védeni kell. De az a legfontosabb, hogy maga a vadásztársadalom kellő összefogással, a szabályokat önként betartva szerezzen érvényt a hagyományoknak. A vadászat élménye nem lesz kevesebb.

– Mit vár a tájegységi fővadászok rendszerének bevezetésétől? Néhány hónapja már munkába is álltak. Kapott-e már a minisztérium érdemi visszajelzést az új rendszer működéséről?

– A cél a vadgazdálkodás értékeinek megőrzése, a vadgazdálkodás fejlesztése a tájegységi fővadászok segítségével. Felállt a rendszer, de a tapasztalatok levonásához még nem telt el elég idő. Ami visszajelzés hozzám eljutott: az emberek örülnek, hogy van egy olyan személy az adott területen, aki gazdája a régiónak, kellő információval rendelkezik és útmutatást tud adni a vadászattal, vadgazdálkodással összefüggő, aktuális kérdésekben.

– Úgy tudjuk, a tárca 10 éves nagyvad-apasztási terven dolgozik. A szakemberek mikor ismerhetik meg a tárca elképzeléseit?

– Fölmerült már korábban is, hogy a nagyvadállomány túlszaporodott. Erről tanulmányok, felmérések készültek. Kétségtelen, hogy vannak olyan területei az országnak, ahol nagy a vadkár, hatalmas a vadsűrűség – de nem feltétlenül innen kerülnek ki a legszebb trófeák. Itt minden szereplő összehangolt munkájára van szükség.

– Ön is több megszólalásában kiemelte már a 2021-es vadászati világkiállítás jelentőségét. A minisztérium milyen segítséget nyújt az előkészítéshez és a sikerese rendezéshez?

– A jogi és szakmai kereteket biztosítjuk, emellett hozzánk tartozik 27 állami erdőgazdaság, ahol komoly vadgazdálkodás folyik, ahonnan világbajnok trófeák kerülnek ki. Az Agrármarketing Centrumon keresztül marketinggel, az agrárdiplomácián keresztül vendégekkel, külföldi kapcsolatokkal segítjük a világkiállítás szervezését. Ez egy olimpiához hasonló megmérettetése lesz a magyar vadgazdálkodásnak. Bízom abban, hogy az előző alkalomhoz hasonlóan Magyarország nagyon emlékezetes és sikeres világkiállítást rendez majd, amelyre mindenki büszke lesz.

– A kutyalövések ügye újra és újra komoly indulatok vált ki a társadalom nem vadászó, a vadászatot és a vadgazdálkodást közelebbről nem ismerő tagjaiból. Tervezi-e a tárca, hogy párbeszédet kezdeményez az érintett szervezetek bevonásával a kutyalövésekkel kapcsolatban? Tervez-e a minisztérium a témában bármilyen jogalkotást?

– Ez figyelemre méltó felvetés, természetesen tudunk ilyen egyeztetésnek teret adni. Elég összetett téma ez, vad, vadász, kutyatartó, állatvédő viszonyrendszere. Vannak olyan területek – mint ez is –, amelyekben gyakran a szakmai érvek-ellenérvek felvonultatása mellett az érzelmek is felkorbácsolódnak. Köszönöm a felvetést és megvizsgáljuk, milyen kereteket tudunk biztosítani a megoldáshoz. Biztos vagyok benne, hogy le tudjuk ültetni az érintetteket egy tárgyalóasztalhoz.

(Fotó: Hirling Bálint; Magasles)