Ezúttal Bicske belterületén döröghetnek a fegyverek: a rendőrség szeptember elsejétől november végéig engedélyezte a vadelejtést. A szabályok azonban alig teszik lehetővé az érdemi ritkítást - azonban a jelek szerint nincs kormányzati felelőse a belterületi vadelejtésnek.

A település jegyzője – a törvényi előírásoknak megfelelően – tette közzé Bicskén a hirdetményt: "Hirdetmény belterületi vadelejtési engedély kiadásáról A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Bicskei Rendőrkapitánysága engedélyezte a Bicske város belterületén kóborló rókák, vaddisznók és sakálok kilövését. A vadelejtés időszaka: 2017. szeptember 1. naptól – 2017. november 30. napjáig." Bár mind a vadászok, mind a lakosság számára furcsa és néha riasztó jelenség a belterületi vadelejtés, valójában egyre gyakrabban kerül rá sor – minthogy a vadállomány is egyre gyakrabban téved be vagy egyenesen költözik be az emberek közé.

Hogy mekkora problémát jelenthet a házakhoz vagy sűrűn látogatott kirándulóhelyekhez közeli vadászat, mi sem jelzi jobban, minthogy Nyíregyháza sóstói részén, amely bár nem belterület, sőt, kijelölt vadászterület, nemrég a vadászat teljes betiltása is felmerült. Ahogy a szon.hu beszámolt róla: számos vitára adott okot az elmúlt években, amikor a Sóstói-erdőben a vadászok szerettek volna eleget tenni a számukra jogszabályban előírt gyérítéseknek. A parkerdőben sétálók, kerékpározók és futók, a kutyasétáltatók és a kiránduló családok a vadállatok pártját fogták: lelkes amatőrök tiltott etetőt építettek, feljelentést tettek a félelmet keltő lövések miatt, a vadászoknak magyarázkodniuk kellett a házakhoz közeli dörrenések ügyében, ugyanakkor napirenden voltak a vadak által okozott gépjárműbalesetek is.

Már az is felvetődött, hogy a vadászatot teljesen meg kellene tiltani ezen a területen, csakhogy a vadászatnak napjainkban a csúcsragadozók hiánya miatt vitathatatlan ökológiai szerepe van. Ezért a vadászat megszüntetése kézzelfogható hátrányokkal járna, s mindennek elsősorban a lakosság látná kárát, elegendő a gyorsan elszaporodó rókák és vaddisznók károkozásaira gondolni.

Szabolcsban végül sajátos megoldás született – a Magyar Országos Vadászkamara segített tető alá hozni a kompromisszumot. Az egyértelmű volt, hogy a vadászatról nem lehet lemondani, mivel egyre több kárt okozott a vadállomány a magántulajdonokban. A vadászatra jogosult Királytelki Vadásztársaság azonban lemondott a sóstói terület 200 hektárjáról és átadták a városi vadászíjjászoknak. Utóbbiak jelenleg csak ismerkednek a területtel, tényleges gyérítésre eddig nem került sor, ám fegyvereik sajátossága miatt a hanghatások többé nem zavarják a környékre járókat.

A fenti eset azonban egyedi. Általánosságban elmondható: a belterületi vadelejtés és a hozzá kapcsolódó jogi helyzet finoman szólva sem egyértelmű.

Az alapkonfliktus: a vadászati törvényben felsorolt vadászható vadfajok által okozott kárért azt a vadászatra jogosult köteles – anyagilag – helyt állni, amelynek területéről kiváltott a kárt okozó vad. Azt azonban a valóságban nem lehet egzakt pontossággal megmondani, honnan is érkezett az állat, ezért a gyakorlat egyszerűen kezeli a kérdést: a legközelebbi vadásztársaságnak kell fizetnie. Azonban több tudományos kutatás is igazolta az elmúlt években, hogy az erdősült belterületeken immár életvitelszerűen megtelepedett a vad - vagyis nem vadászterületről váltott ki, hanem egész életét a vadászat-mentes, ember közeli térségben éli. A vadászok ilyen esetben olyasmiért kell, hogy fizessenek saját zsebükből, amire semmiféle ráhatásuk nincs.

A megoldás a vadállomány gyérítése belterületen - ám ettől nem véletlenül ódzkodik mindenki. Lapunknak korábban Pecze István, aki Miskolc belterületén vitt terítékre több vaddisznót, elmondta: "nekem is nagyon furcsa volt az egész. Fegyvert használni lakott területen? Nagyon nem komfortos. Volt olyan lövésem, hogy tőlem 150 méterre - persze nem a lővonalban - 30 fős társaság ünnepelt születésnapot egy kertes házban. Nagyon furcsa, szokatlan így elsütni a fegyvert." 

Ám nem a komfortérzés hiánya a legnagyobb probléma a belterületi vadkilövéssel. Mivel a vadászati törvény szerint vadászni belterületen tilos, ezért a jogszabály nem is terjed ki az utóbbi tevékenységere. Azt a fegyvertartásról szóló 253/2004. számú kormányrendelet szabályozza, igen szűkszavúan. Mindössze annyi áll a 36. bekezdésben, hogy a helyileg illetékes rendőrség engedélye kell a kárt okozó vad kilövéséhez, valamint a kérelem formai követelményei. Ezek között például be kell jelenteni a kilövés pontos helyét és idejét. A rendőrségi gyakorlat ma ennél tovább is megy: a lőirányokat is előre meg kell határozni és azoktól semmiképp nem lehet eltérni.

Könnyű belátni, hogy a vadelejtés ilyen körülmények között kizárólag a szerencse dolga, érdemi állománygyérítésre nincs lehetőség. Emellett e jogszabály képtelen érdemben kezelni az olyan helyzeteket, amikor egy város központjába téved be egy vad. Ilyen esetekben általában a szaktudással nem, de hatáskörrel rendelkező rendőrök követik-üldözik a vadat, mindaddig, amíg olyan helyre nem téved, ahol lehetőség van a befogására. Hogy eddig az űzött vad nem okozott komoly kárt vagy sérülést, csak a szerencsén múlt.

Lapunk kereste a belügyminisztériumot a szabályozás korábban részletezett hiányosságaival kapcsolatban. A belügy azonban azt közölte, hogy ők nem illetékesek a belterületi vadkilövés ügyében. A válasz már csak azért is zavarba ejtő, mivel mind az önkormányzatok, mind pedig a rendőrség, mind pedig a fegyver birtoklás és használat a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik.