Több, mint a duplájára ugrott november óta az afrikai sertéspestisben elhullott vaddisznók száma a Nébih adatbázisa szerint. Épp azóta, hogy megkezdődtek a disznóhajtások – sokan úgy vélik: a társasvadászatok segítik terjedni a betegséget.

 

Ahogy arról lapunk korábban beszámolt: a Nemzeti Élelmiszerlánc-Biztonsági hivatal szakértői csoportja nem tiltotta meg – a legveszélyeztetettebb területek kivételével – az országban a téli hónapokban esedékes vaddisznó-hajtásokat. A döntés megosztotta a vadászokat, vadgazdákat: egy részük helyeselte a döntés, míg mások úgy vélték, az állomány mozgatása a hajtásokkal az ASP terjedését segíti.

A Nébih összesítése szerint november elseje és december 11. között 81 elhullott vagy állománygyérítés során kilőtt vaddisznóban azonosították az ASP vírusát. Verpeléten hivatalosan "állománygyérítés során kilőtt" vaddisznók közül 19-ben találták meg a betegséget, 11 pedig elhullott az ASP következtében. Eddig ekkora számot egy területről soha nem jelentett a Hivatal. 

A megduplázódott esetszámot lapunknak több vadgazdálkodó egyértelműen a vaddisznóhajtások rendezésével indokolta. Szerintük nem csupán az jelent veszélyt ilyenkor, hogy a hajtással megzavarják az állományt, így a beteg egyedek nagyobb területen fertőzhetnek. Emellett – főleg a betegség eddigi terjedését ismerve – hatalmas kockázatot jelent a vírus ember általi továbbhurcolása.

Információink szerint a legfertőzöttebb területekhez közeli vadásztársaságoknál a vadászhagyományokat most felül írja az óvatosság: a hajtásokon részt vevő vadászok nem vehetik birtokba a meglőtt vadat, sőt, terítékes sem készítenek - épp az ASP terjedésének megakadályozása érdekében. Úgy tudjuk, a járműveket is próbálják fertőtleníteni.

Ennek ellenére – állítják az ellenzők – hatalmas kockázatot jelentenek a hajtások, hiszen elegendő, ha a vadász a nyiladékban, vagy bárhol a területen vizeletbe vagy nyálba lép, máris a kór hordozójává válik. A beteg vaddisznó minden válladéka fertőző, és a vírus pedig rendkívül szívós, hónapokig képes életben maradni az állaton kívül is.