A Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta területén az év első felében nagyon kevés csapadék esett, ami komoly kihívás elé állította az itteni madárvilágot.
A térségben az év első hat hónapjában mindössze 150-160 milliméternyi csapadék hullott, ami jóval kevesebb a szokásosnál – az éves átlag 550 milliméter körül mozog. Április közepéig még jött az égi áldás, de utána sajnos hiába vártak a kiadósabb esőkre – adta hírül a nemzeti park. Június közepén már elkezdtek sárgulni a rétek és legelők, a puszta olyan képet mutatott, mintha augusztus lenne.
A szárazság miatt a térségben fészkelő vízi- és partimadarak hamar elhagyták a területet, s nagy részüknél sikertelen lett a költés is. Először a vízimadarak mentek el, de június elején már a partimadarak is követték őket. Csupán a korán fészkelő fajoknál, például a tőkés récéknél és bíbiceknél volt néhány sikeres költés. A később fészkelésbe kezdő piroslábú cankók és nagy godák viszont eredménytelenül költöttek. A tőkés récék a csatornák közelébe húzódtak, ahol még volt víz, s így fel tudták nevelni fiókáikat. A később költő böjti- és kanalas récék fészekaljai azonban szintén elpusztultak.
Június elejére gyakorlatilag teljesen eltűntek a pusztai vízállások, s a réteken is megszűntek a felszíni vizek. A Kígyósi-puszta több száz hektáros rétjei, legelői és zsombékosai teljesen kiszáradtak. A jellegzetes pusztai madarak közül ekkora már csak a gyepek felett vadászgató ragadozók, vércsék, ölyvek, rétihéják, valamint a szalakóták és kis őrgébicsek maradtak, melyeknek táplálkozásában nem játszik olyan fontos szerepet a víz. A száraz kaszálókon július közepén már kóborló nagy- és kis pólingok táplálkoztak, a legelő jószágok körül pedig népes (több százas, esetenként több ezres) seregélycsapatok szedegették a sáskákat. A csatornák pangó vízeinél még akadtak kisebb számban récék, gémek, gólyák és bíbicek.
