A választási kampányba immár a vadászat és a vadászok is, mint primer indulatokat felkorbácsolni képes téma is bekerült. Pedig a vadgazdálkodás, a vadászat, az erdőjárás független a napi politikától. Maradjon is így.

Szerkesztőségünk a múltban és a jövőben is tudatosan tartja távol magát politikai, különösen pártpolitikai témáktól. Az elmúlt hetekben azonban a választási kampány részévé tették a vadászatot. Tisztában vagyunk azzal, hogy a vadászat olyan téma, amely alkalmas az indulatok korbácsolására, könnyen csábít megalapozatlan értékítéletek megfogalmazására. Nincsenek illúzióink egy választási kampány során a politikai üzenetek minőségét illetően. Meggyőződésünk azonban, hogy a vadászat, a vadgazdálkodás – bármennyire csábító bárki számára is –, nem lehet napi politikai ütközetek témája, nem válhat pártérdekek martalékává.

Éppen ezért fontosnak tartjuk rögzíteni:

– Semjén Zsolt politikai tevékenységét – mint miniszterelnök-helyettes és a KDNP elnöke – sem eddig, sem ezt követően nem minősítjük. Erre a választóknak lesz lehetősége április 8-án.

– Semjén Zsolt, mint a Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökének munkájáról szakmai alapon eddig is és a jövőben is beszámolunk, ahogy tesszük ezt az ágazati irányítás minden szereplőjével.

– A vadászat nem pártpolitikai ügy – a regnáló kormány színe, összetétele aligha befolyásolja a szarvasbikát abban, milyen agancsot rak fel az adott évben. Ennek belátását jelzi, hogy az elmúlt években a kamarai tisztségviselők összetétele nem változott a stallumot viselő aktuális vagy korábbi politikai szerepvállalása miatt. Bármennyire furcsa, de az erdőn, a lesen nem választópolgárok ülnek, dolgoznak együtt, hanem vadászok. Igen, meggyőződésünk, hogy ezek az aspektusok különválaszthatók.

– A vadásztársadalom eddig konzekvensen tartotta magát ahhoz, hogy nem oszt meg nem szakmai fórumokon kívül terítékfotókat. Ez részben a vad és a vadászat tiszteletéből fakad, részben pedig a vadászat társadalmi beágyazottságának részbeni hiányának belátásából. A vadászok közössége tudatosan tartózkodik attól, hogy felesleges indulatokat váltson ki a vadászatot ellenzőkből. Ideális esetben ezt az országos médiumoknak is be kellene tartaniuk – nem játszva zsigeri indulatok szítására.

– A trófea mindenek előtt a természet ajándéka, valamint személyes emléke egy sikeres vadászatnak. Etikus vadász nem dicsekszik a trófeáival – aki pedig ezt kéri számon a vadászokon, az nincs tisztában a vadászat alapvetéseivel, csupán indulatokat akar szítani e tevékenységgel szemben.

– A vadászetika és etikett ismerete nélkül megfogalmazott, sommás megállapítások szándékosan rombolják a vadászat társadalmi elfogadottságát.