A hatályos jogszabályok szerint, amennyiben egy autós minden szabályt betart, és mégis vadászható vaddal ütközik az úton, a legközelebbi vadásztársaságot terheli a felelősség. De tényleg a vadász tehet a vadról?
A magyar jogrend egy része meglehetősen egyszerűen kezeli a hazai vadállományt: annak létezése kizárólag a vadászatra vezethető vissza. A vad a vadász miatt van. Így ha a vad tesz valamit - ami ennek vagy annak az érdekcsoportnak nem tetszik – az a vadász hibája, felelőssége, vagyis lesz szíves mélyen a pénztárcájába nyúlni.
Mindeközben a társadalom egy része - véleményformáló celebekkel az élén – szentként és sérthetetlenként kezeli a vadállományt, amelynek létezése isteni elrendeltetés, ember a vad életét el nem veheti. Ha mégis megteszi, legyen átkozott a alkoholista gyilkosa mindörökké.
Vegyünk sorra néhány közúti baleset-típust a biztosítás, vagyis a felelősségvállalás szempontja alapján:
– ha alkonyatkor a sofőr megijed egy árnyéktól, félrerántja a kormányt és az árokban köt ki - maga állja a keletkezett kárt,
– ha ütközik egy kóbor kutyával – maga állja a keletkezett kárt,
– ha ütközik egy farkassal – maga állja a keletkezett kárt,
– ha ütközik egy őzzel - a vadásztársaság állja a keletkezett kárt.
(Utóbbi esethez hozzátennénk: mindezt úgy, hogy jogilag a vad, amely felkószál az autóútra, vagyis életben van, nem a vadásztársaság, hanem az állam tulajdona. Sőt, bármit is gondolnánk, a jog szerint a vadgázolás - bármi is a következménye – nem gépjármű okozta balesetnek minősül.)
A vadásztársaságnak csak a vadászható vadfajjal történő ütközés esetén kell fizetnie. A jogszabály mögötti logika tehát azt állítja: azért történt az ütközés, azért kószált a vad az autóútra, mert nem vadásszák eléggé.
Nagyon hasonló a helyzet a magántulajdon más elemeivel kapcsolatban is:
– ha a harkály kárt tesz a hőszigetelésben – a tulajdonos fizeti a javíttatást,
– ha a medve vagy farkas megöli a háziállatokat – Erdélyben mindennapos, de néhány éven belül Magyarországon is sok ilyen bejelentésre lehet számítani – senki nem kárpótolja a gazdát,
– ha a nyest szétrágja az elektromos kábeleket – ismét csak a tulajdonos fizeti a javítást,
– ám ha a vaddisznó dönti ki a kerítést - egyből a legközelebbi vadásztársasághoz lehet fordulni kártérítésért. Még abban az esetben is, amikor – például a budai hegyekben – a vad belterületen él (avagy: életvitelszerűen belterületen tartózkodik), elhagyott, gondozatlan zártkertekben, ahol tilos vadászni. (A belterületi vadkilövés nem vadászat.)
Ismét a korábban leírt jogi logika: a vadász nem gyéríti kellő mértékben a vadállományt, ezért fizessen. Autósnak, ház- vagy kerttulajdonosnak, mezőgazdásznak az ideális vadlétszám: nulla.
Mindeközben a társadalom jelentős része, tájékozatlan hangadóitól vezérleve, az egész vadászatot/vadgazdálkodást betiltaná – de ha teheti, a vadásztársaság pénzét szívesen zsebre vágja.
Vadász legyen hát a talpán, aki úgy írtja ki az összes vadat, hogy közben egynek sem veszi el az életét.
