Soha nem létezett a zöldek által hangoztatott aranykor, melyben az ember és a természet harmóniában élt. Ezzel szemben a vadgazdálkodás sokkal több a vadászatnál, az élőhely fenntartását, javítását, a fajok megmaradását segítő tevékenység, és a vadászat ennek egyik eszköze – Csányi Sándor nyilatkozott a 24.hu-nak.
A 24.hu hírportál hosszú interjút közölt szedán Csányi Sándor vadbiológussal, a VadVilág Megőrzési Intézet vezetőjével. A beszélgetés során Csányi egyebek mellett kijelenti: tévedés azt gondolni, hogy Európában a vadászat miatt csökken a nagyvadlétszám – sőt, pont az ellenkezője igaz –, miközben Magyarországon hat évtized alatt megduplázódott az erdősült területek nagysága. A szakember ezzel kapcsolatban elmondta: hosszú távon nem tenne jót a vadállománynak, ha az ember "békén hagyná". "Ahogy növekszik az állomány, úgy csökkennek a létfenntartáshoz szükséges források, például a táplálékmennyiség. Nő a versengés, ezzel együtt a stressz, lassul a növekedés, meggyengül az ellenállóképesség, paraziták, betegségek, járványok jelennek meg, és romlik a reprodukciós képesség."
"Egyszerűen nincs értelme az igénynek, hogy „az ember ne avatkozzon be.” Ez egy kölcsönhatásokra épülő rendszer. A természetben nincs stabil egyensúly, csak a vágyálmokban. A természeti rendszerek folyton az egyensúlytalanság állapotában ingadoznak, és a rendszer elemei dinamikusan követik egymást. Törekszenek a stabilitás felé, de soha nem érik el. Kizárólag a változás állandó. Olyan az egész, mint amikor egy mozgó célpontot próbálunk eltalálni." – mondja Csányi.
A zöldek népszerű érveivel kapcsolatban Csányi kijelenti:
"a történet szerint volt egy kor, amikor az ember a természettel teljes harmóniában élt. Ez harmónia viszont sosem létezett, épp az imént említett versengés, oszcilláció és instabilitás miatt. Tudomásul kell venni, hogy az emberiség ilyen mértékűre növekedett, hétmilliárdnál többen vagyunk a Földön."
Arra a felvetésre, hogy talán épp az ember a túlszaporodott faj, Csányi úgy reagál: "Ha így lenne, arra sem volna ildomos például állományritkítással reagálni. Nem mondhatjuk ötszázmillió embernek, hogy haljanak éhen, cserébe megőrizzük az őserdőket. Abszurd elvárás, hogy ne használjunk vegyszereket, számoljuk fel a GMO-t, és tankoljunk kizárólag bioüzemanyagot. Ha átállítanánk a Föld mezőgazdaságát úgynevezett organikus ill. biotermelésre, háromszor-ötször annyi területre volna szükség ugyanannyi táplálék előállítására. Nincs annyi használható termőterület a bolygón, amennyi ehhez kéne. A többlet termőterületet a maradék vadvilág maradék élőhelyeinek elpusztításával tudnánk megszerezni. A bioüzemanyag-termelésbe az EU is beleugrott, de ha megnézzük, hogy milyen irdatlan monokultúrákban és mekkora ökológiai lábnyommal termelik az energianövényeket, azt találjuk, hogy az előállításuk legalább akkora, vagy nagyobb terhet ró a környezetre, mint a fosszilis tüzelőanyagok elégetése."
A vadászattal kapcsolatos kérdésekre a vadbiológus elmondja: "A vadászat fegyelmezett ősi ösztön. Illetve vágy, amit a modern ember szabályok betartása mellett elégíthet ki. Mióta ember van, húsevő és vadászik. A vadászösztönnek köszönhető, hogy az ember életben maradt, és ez mindegyikünkben benne van, csak máshogy éljük ki. Van, aki horgászik, ami nagyon közeli rokona a vadászatnak, és van, aki bélyeget gyűjt és azok a trófeái, a zsákmányai. Vagy témákra vadászik, újságíróként. És van egy sajátos kultúrája a vadászatnak, aminek része a vadászetika, az öltözködés, minden. Ez nem egy kőbe vésett szabályzat, nem törvény, hanem élő és dinamikus hagyomány és szokások rendszere. Térségenként különbözhet, és függ az adott helyre jellemző népszokásoktól, sőt ökológiai körülményektől is."
A teljes interjú itt olvasható.
(Fotó: 24.hu)
