Speciális ágazat a vadgazdálkodás: miközben nem saját tulajdonával gazdálkodik a jogosult, még biztosítást sem köthet az előforduló káreseményekre.

 

Az egyéni vadászok számára a vadászati törvény előírja, hogy kizárólag vadászati felelősségbiztosítás birtokában – egyéb feltételek megléte mellett – végezhetnek vadászati tevékenységet. Hasonló kötelezettséget a vadászatra jogosultaknak nem ró fel a jogszabály. Kijelenthető: szerencsére. Ugyanis a vadásztársaságok olyan, speciális körülmények között végzik munkájukat, amelyeket egyetlen biztosítótársaság sem tolerál.

Lapunk a Groupama Biztosítóhoz fordult kérdéseivel - ez a társaság a Vadászkamara partnere az egyéni vadászok felelősségbiztosításával kapcsolatban. Vadásztársaságok számára azonban nincs biztosítási terméke a cégnek.

– A Groupama Biztosító az önálló vadászatra jogosult szervezetek részére nem értékesít biztosítási csomagot. Néhány vadásztársaságnak van biztosítótársaságunknál vezető tisztségviselőkre kötött felelősségbiztosítása – közölte dr. Halasi Zoltán, értékesítési igazgató.

Arra voltunk kíváncsiak: megoldást jelenthet-e a vadkamerák folyamatos ellopása ellen az eszközök lopáskárra történő biztosítása. Az igazgató elmondta: a Magyar Biztosítók Szövetsége által kidolgozott standardok alapján kötnek vagy nem kötnek lopáskárra biztosítást. Márpedig a MABISZ előírja, milyen védelmi intézkedések, zárak megléte az alapfeltétele a szerződéskötésnek. Értelemszerűen ilyesmiről az erdőbe kihelyezett vadkamerák ügyében nem beszélhetünk - így biztosítani sem lehet ezeket. Ha lába kel - ahogy szinte mindent ellopják – legfeljebb rendőrségi feljelentést tehet a károsult vadásztársaság. De abban nem érdemes reménykednie, hogy meg is kerülnek a drága berendezése.

A hivatalos válasz: "Vagyonának védelmére bárki köthet vagyonbiztosítást, ennek részkockázata az úgynevezett betöréses lopás kockázat. Ebben az esetben fontos körülmény, hogy a valamilyen szinten védett (őrzött) vagyontárgy erőszakos cselekményt követően kerüljön eltulajdonításra."

Bár a betöréses lopáshoz nagyban hasonlít - az eredményét nézve mindenképp -, az orvvadászok ellen sem nyújt védelmet a biztosítás.

– Ki lenne a biztosító ügyfele? – kérdezett vissza Halasi. – A vad, amíg terítékre nem kerül, az állam tulajdona. Csak a lövést követően kerül a vadászatra jogosulthoz. Az orvvadász tehát így az államot károsítja meg.

Bár jogilag az érvelés helytálló, a valóságban az orvvadászat a vadgazdálkodónak okoz, akár milliós kárt. Ezt azonban képtelenség behajtani, még akkor is, ha esetleg rendőrkézre kerül az elkövető.

Az igazgató – aki maga is vadász – elmondta: kidolgoztatott két biztosítási terméket vadásztársaságok számára. Az egyik a vadütközések kérdését kezelné differenciáltan. Ennek bevezetéséhez azonban minden vadászatra jogosultnak érdeklődnie kellene, hogy a felelősségbiztosítás terhe elviselhető legyen mindenki számára. A másik a vadkárt rendezné - ehhez viszont Halasi szerint több milliárdos nagyságrendű állami szerepvállalásra lenne szükség.